Amikor a kezem
er?teljes
két kezedhez ér,
tenyeredben újra
feléled a remény.
ereimbe árad,
simogató, puha
csókjaiddal
hinted be számat.
Nem félek éjszaka
a szekrényben lakó
félelmetes szörnyt?l,
,
hogyha meleg karod
óvón ölel körül.
Kérlelem a napot,
ma ne keltsen fel:
látom, elszenderedtél.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.18. @ 12:51 :: Maretics Erika