Dr. George McKensey, akit a faluban csak alamuszi Kerekes Ödön, kondásként ismer mindenki, pert indított szülei ellen, – állítása szerint egy önkényes döntésük miatt, amiből egyszerűen őt magát kihagyták -, megfosztották a lehetőségtől, hogy valóban az legyen, aki lehetne. Így kénytelen kondásként tengődni három elemijével, tisztességes, ám megalázó munkával, a közösség által kitaszítottan, lenézett emberként. Élhetne pazar körülmények között is, ha abba a döntésbe legalább egy picit megpróbálják bevonni.
Tudniillik Ödön, alias Dr.George McKensey, tudatára ébredt, hogy a szülei az ő beleegyezése nélkül, a jövőjét alapjaiban meghatározó tényezőkben nem dönthettek volna.
Ödönt viszont nem kérdezték meg, így precedensértékű pernek lehetünk tanúi! Bár mifelénk nem az angolszász jogrend érvényesül, de ha felperesünknek a bíróság igazat ad, az állam kénytelen lesz, mintegy három millió eurónyi kártérítést fizetni a felelőtlen szülők helyett, akik egyébként már évtizedek óta halottak. George McÖdön nem éppen a fiatalok közé sorolható. Kisiklott, félresikerült életét, éjszakákba nyúló elemzésekkel, önmarcangolással és váddal töltötte meg. Ő ugyanis nem emlékszik, hogy apró gyermekként toporzékolva követelte volna szüleitől, hogy hátrányosan magyarnak neveljék, és a világviszonylatban mit sem érő nyelvünkre tanítsák meg. Tisztességes perspektívákat nyithattak volna előtte; ékes angolságot és brit, amerikai, kanadai, netán ausztrál öntudatot is plántálhattak volna belé. Az, hogy szülei az említett nyelvet nem beszélték, figyelmen kívül hagyható, hiszen a kiskorú – esetünkben csecsemő – veszélyeztetése, valaminek a nem ismeretétől még nem nyer felmentést.
Ödönnek hármas szakosodása van, disznók, marhák és juhok terelése és ápolása. Teendői közben döbbent rá, hogy megvetett sorsa helyett az irigyeltek életét is élhetné. Hiszen egy angolszász öntudat és az angol anyanyelv használata, nyitott kapu a világra.
Rengeteg ügyvéd vállalkozott, tiszteletdíjat mellőzve, hatalmas üzletet sejtve Ödönben, aki Dr. George McKensey, lehetne, ha szülei nem szúrják el. Tulajdonképpen kicsinyes és másodlagos hangzású felvetéseket kell mindössze elvetniük az államot képviselő ügyvédekkel szemben, akik mélységes rosszindulattól irányítva a per menetét folyton-folyvást, egy tulajdonképpen lényegtelen apróságra irányítják, azt állítva, hogy Dr. George McKensey – aki Ödönből lehetett volna -, a magyar nyelv megtanulásáig kommunikációképtelen volt.
Ügyvédi szaktudásukat és elkötelezettségüket mi sem jellemzi markánsabban, mint az ilyen kicsinyes, védencük elleni vádakra adott válaszuk. Hiszen ilyen alapon a világ bármely nyelvét megtaníthatták volna Dr. George McKenseynek, akinek jár ez a név és a titulus! Gyermekkorában a nevét sem választhatta meg, esze ágában sem volt Kerekes Ödönné lenni, hogy aztán egész életében nélkülözzön. Megtaníthatták volna a világ bármely nyelvére, a filippínótól a vogulig.
Érthetetlen és alattomos önkény sarkallta szüleit, jövőjének teljes lerombolására. Tisztességes, kompromisszumos megoldás, egy semleges nyelv megtanítása lett volna. Majd később, mikor világlátása megfelelően tág, kikérhették volna Dr. McKensey véleményét. Nincs kizárva, hogy éppen magyar akart volna lenni. Másik terület, az alattomos támadásokkal védekező, államot képviselő jogi személyektől, hogy az általuk konzekvensen Kerekes Ödön néven szólított, Dr. George McKensey, nem lett volna intellektuálisan alkalmas egyéb pályára, mint amit végez. Ennek érdekében tucatnyi intelligenciatesztnek vetették alá, melyeket természetesen átlagos, hetvenkettes hányadosra teljesített. Erre viszont a briliáns, McKenseyt védő csapat egyszerű válasza, hogy a tesztek nem mérvadóak, fogalmuk sincs milyen módon alakult volna Dr. McKensey – választott, jogszerű nevét említve – intelligenciahányadosa, ha nem a rákényszerített identitása szerint kénytelen élni.
A védők csak Ödöncsűrésnek nevezték egymást közt gúnyos vigyorral, ám a hatalmas üzleti lehetőségből kimaradni nem akartak. Gondoljunk bele, ha sikerül átvinni ezt a kártérítési pert, később valószínűleg sok millió hasonlót indítanak, melyeket már nem jótékonysági alapon, tiszteletdíjról lemondóan vihetnek sikerre. Elképesztő összegeket spájzolhatnak bankszámlájukra, akár a várható kártérítés felét, vagy még annál is többet.
Az a csekélység, hogy megszűnhet egy ország, egy nemzet, igazából kit érdekel? Amúgy meg, szerte a világban, csak úgy hemzsegnek a hátrányos helyzetű országok, ahol Dr. George McKenseyk tízmilliói fordulnak majd a bírósághoz – a precedensértékű perre hivatkozva -, a hátrányos megkülönböztetésből eredeztetett fogyaték ügyében. Megalakulhat a nagy öngólszász világ.
Az elvárható minimum, hogy az emberi jogokat helyesen értelmezzük! A születés pillanatától kezdve, az egyed – nevezzük így a csecsemőt, gyermeket, kamaszt – életét érintő kérdésekben nem lehet a feje fölött dönteni.
Kisebb pártszerű képződmény is létrejött Ödön, pontosabban Dr.George McKensey vezetésével, a „Le a Nem Választott Nemzettel és Nem Választott Nyelvvel” – néven. Félig politikai, félig polgárjogi mozgalom ez, ahol az egyik aktivistának számító alapító tag, a falubeli Nagy Vilma, pillanatnyilag Dr.George McKenseyné – ahogy a faluban nevezik -, Kerekes Ödönné, izgalomtól átfűtve várja a per eredményét. Annak pozitív kimenetele esetén, be szándékozik perelni szüleit, ezeknek híján az államot, kik a feje felett döntöttek a megkérdezése nélkül, a neméről. Ő ugyanis előnyösebbnek gondolja a férfilétet.
Tehát Ödön győzelme esetén Vilmáról Vilmosra nevezteti át magát, és párjával, akivel a szexuális összeférhetetlenség miatt formálisan válni kényszerül, megvesznek egy kisebb trópusi országot, ahol valahogy átkínlódják hátralevő éveiket.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.09. @ 17:50 :: Boér Péter Pál
