Rád dobom
hajítom a múltat
– most vagy dobod, vagy hajítod — felesleges mindkett?t használni —
szétszedtem már ezerszer
romlott játékomat
mit tehetek
elveszett
szerelmünk nyomába
nem érhetek
ujjam begyén
mindig is érzem szádnak ívét
– ha mindig is, akkor az inkább visszafele mutat, és akkor … éreztem —
– vagy nem használod a mindig is-t — ( ez szebb! )
belélegzem
magamba préselem
az akarás perceit
betömöm sejtjeim
éhez? réseit
s míg elönt a fáradt unalom
látlak
ezer
millió ablakon át
visszatükröz?dik arcod
döbbenten fogadod
a
csendet mely kései magányt terem
küzdelmeid ketrecéb?l
nincs már kijárat
beléd ivódott a félelem mérgezett cseppje
rád zárul az örökös kelepce
oltárt már ne építs
csak engedd magad
had süssön rád hidegen
nélkülem újra
– miért is kell az az újra? – túl sok információ ebben az utolsó gondolatban —
a nap.
Nem tudom miért tördelted meg így a verset ?!?
Nem látom a „funkcióját” — nem er?síti, inkább gyengíti a gondolatot — ez a sok „megtörés” —
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:44 :: Adminguru
