Szeibert Éva : Búcsúdal…

*

Már mindent elmondtam,

amit akartam,

most is csak halkan

dúdolok e dalban,

mert a szavak

üresen konganak,

hiába minden,

semmit sem mondanak.

 

Hozzád szólnék

színesen száz szóval,

de lelkem üres,

nincs benne már óhaj.

 

 

Elmegyek csendben,

ahogyan jöttem,

ne szólj utánam,

ne kövess engem!

Neked még van jövőd,

nekem már csak múltam,

mint megdermedt csillag,

éjtengerbe hulltam.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.04. @ 07:49 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?