Rögökre nézve bólogat,
s nem mer a dombra lépni,
sem a mélységet megigézni,
hisz inog alatta a valóság,
s tűzlángja gyengülő
falán meghal a megkínzott tény.
Üres mezőkön járva
megszikkad a gondolat,
nincs se pont, se vessző,
elhomályosodik az eredendő.
Az idő keskeny karimáján
felhőbe fullad a lendület.
Nincs helyed az ég szekerén.
Hiába integetsz, nincs
jeled, a maradék lomb oltalmán
csak árnyék-fészket rakhatsz.
Csak a semmiből adakozhasz.
Kétségek sötét oldalán
szemed átszúrt kődarab,
szilánk vagy a csavar menetén.
Körbe nézel, s nem
tudod, ki fogja kezed.
Nyájban maradtál egyedül,
értelmed céltalan menekül.
Szégyen barlangja nyeli
sóhajba kopott vágyad.
Vakfolt maradsz a távlatok üvegén.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.18. @ 15:44 :: Adminguru
