Égek a láztól, elhagy minden er?m
Mint bársony simogat az elmúlás
Közel a mennyország és érzem
Mily megnyugvó nekem e pillanat
Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
Ellentmondásos mindez életemmel
Küzdelem, er? és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
Nem lehettem szabadon a földön
Er?s béklyókba fogták lelkemet
Mely béklyókat, vad lóként ráztam
Most ennek mennyire nincs már jelent?sége
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Együtt csodáltuk az égbe törekv? zsarátnokokat
——————————————-
Kedves Szerz?, értelmileg felesleges, ez a sok „s” köt?szó, hangzás tekintetében meg káros. Tönkreteszed vele a versed, ami egyébként meg tetszene. Ha leszámoltál velük, visszavárlak.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Simor István
