Marie Marel : Szerelmetes Fiam

Nyomtatás

Szerelmetes Fiam

  „ Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet,
nem méltó én hozzám”
„Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?
Nem jött még el az én órám.”

Te mondád, okos, szép fiam.

Szívem bánattal telve van.
Keresztemet hordozom gyönge vállamon,
mint szavad is: megsebez…
Nyújts hát vigaszt!
Vinném tiédet
–bár látnám boldog éltedet –
de nem lehet!
Inkább lennél néma! (megbocsáss!)
Egyszer? ács.
Ne másé lenne, ne mindenkié
ékes szavad, okos tanácsod;
szereteted ne csak Övé,
itt a földön senkié.
Fontosabb lehetnél Nála is nékem,
nem lenne az vétkem…
Fájdalommal szültelek világra
s az édesanya álma:
boldognak látni magzatát,
nem feszülni keresztre.
Karomba kívánlak, nem a mennybe.
De b?nös-é ez a vágy?
? tudja, hogy igaz és tiszta
bár földi és gyarló;
biztosan megbocsát s meglátja bennem
a szeret? anyát.
Büszkeségem, szerelmetes fiam!
Ím, el?tted állok.
Nagy a te szereteted:
juttass bel?le!
Ne akard megváltani a világot…
Szívedbe békét,
köréd tisztes munkát,
családot kívánok.

Uram! T?led alázattal kérem:
Adj néki nyugalmat, békességet
és szeretetet, itt e földi létben!
 
Múljék el t?le(m) a keser? pohár!