Tiszai P Imre : Temetsz /tankák/

Nyomtatás

Temetsz a múltba,

dobozba pakolt emlék,

ócskaságok közt

jól megférek, még lépnék

feléd, ma még ölelnék.

De szavad hallgat

meghaltak a szép hangok,

hideg szívedben

már megfagytak az álmok,

ellobbantak a lángok.

Szemed becsuktad

és a fények kihunytak,

színes virágok

színtelenre fakultak

szirmaik sárba hulltak.

Emelj egy szálat

és tedd büszke melledre,

szív-dobbanásod,

és könnyed fénylő cseppje

keltse újra életre.