Csáth Géza, Rajzok, Szabadka címmel nyílik kiállítás 2010. november 16-án kedden Budapesten, a Közép-európai Kulturális Intézetben (1088 Budapest, Rákóczi út 15.), ahol az orvos-író életével, munkásságával és szül?városával, Szabadkával részben saját rajzai, részben képeslapok, családi fotók, irodalmi beszélgetések és vetítések segítségével ismerkedhet meg a közönség.
Módos Péter, az intézet igazgatója elmondta az MTI-nek, hogy a Szabadkai Városi Könyvtár által elkészített nagy tablókon válogatás látható többek között Csáth Géza (1887-1919) saját rajzaiból, amelyeket a Földesen vezetett orvosi naplójába készített.
Kép Csáth noteszéb?l
A szabadkai könyvtárban ?rzött Páciensek könyvében található vizuális széljegyzetek, fejlécek nem csupán rajzos odavetések, jelzések, hanem egy bonyolult m?vészlélek bels? meditációi önmaga és a valóság kézbentartásának, elviselhet?bbé tételének lenyomatai – fogalmazott az igazgató.
Megjegyezte, hogy Csáth elmeorvosi munkásságának kiemelked? alkotása az Egy elmebeteg n? naplója, s ez a m? ihlette Szász János filmrendez? Ópium – Egy elmebeteg n? naplója cím? filmjét, amely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert.
A kiállításon az érdekl?d? megtekintheti Csáth m?veinek kiadásait, valamint korabeli folyóiratok nyomatain keresztül bepillanthat a Vajdaság múltjának és jelenének szellemi életébe – tette hozzá Módos Péter.
A keddi megnyitó után, 16 órától az intézet Novellák, naplók, levelek címmel irodalmi ankétot rendez neves határon túli és magyarországi Csáth-szakért?k részvételével. Ágoston Pribilla Valéria a szabadkai könyvtár igazgatóhelyettese, a tárlat kurátora, Hózsa Éva újvidéki egyetemi tanár, Lovas Ildikó vajdasági magyar író, a Vajdasági Nemzeti Tanács tagja, Kelecsényi László író, film- és irodalomtörténész, Szajbély Mihály, a szegedi egyetem tanára és Módos Péter igazgató vesz részt a beszélgetésben.
A kiállításhoz kapcsolódó november 26-diki, második rendezvény középpontjában Csáth szül?városa áll. 15 órakor az alkotók jelenlétében bemutatják Siflis Zoltán rövidfilmjeit: a Szabadkai Anzix és a Szecessziós Szabadka cím? alkotásokat, valamint Bosko Krstic szerb író Szabadkáról szóló könyveit.
Az utolsó programon, december 7-én 16 órakor Mérgek litániája címmel beszélget a tudatmódosító szerek használatáról a m?vészetben Zacher Gábor toxikológus, Lovas Ildikó író és Módos Péter.
A résztvev?k Csáth életének vizsgálatával fejtegetik majd a m?vészlélek és a mesterségesen el?idézett mámor veszélyesen izgalmas kapcsolatát – foglalta össze a Csáth Géza-kiállítással összefügg? rendezvényeket az intézetigazgató.
Csáth Géza, aki Kosztolányi Dezs? unokatestvére volt, fest? akart lenni, de f?ügyész apja, aki szenvedélyesen zenélt, heged?m?vészt akart bel?le faragni. Sem fest?, sem muzsikus nem lett bel?le, de Bródy Sándor bíztatására komolyabban kezdett foglalkozni az írással. Alapító munkatársa volt 1908-tól a Nyugatnak, els? novelláskötete, A varázsló kertje 1908-ban látott napvilágot. 1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját.
El?ször Budapesten volt gyakornok, majd 1910-t?l különböz? fürd?helyeken praktizált. Ekkor használt el?ször morfiumot, amire tudatosan rászokott, mert érdekelte a szer tudatmódosító hatása. 1919-ben a bajai elmeosztályon ápolták, megszökött, lel?tte a feleségét, majd sikertelen öngyilkosságot követett el, ekkor a szabadkai kórházba került, de onnan is megszökött és végül drogtúladagolás következtében halt meg.
Ahogy Módos Péter megjegyezte, Csáth gyakorlatilag mindent lejegyzett. Hitt az orvostudományban és ezért ragaszkodott ahhoz, hogy halála után az agyát késlekedés nélkül Budapestre, az Üll?i úti Moravcsik Klinikára, szállítsák, ahol vizsgálat után végül a klinikakertben ásták el.
.
EGY ELMEBETEG N? NAPLÓJA
Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya
A szöveget gondozta és sajtó alá rendezte Szajbély Mihály
(Részlet)
d] A beteg naplója és levelei
[…]
December 30. „Amit az utolsó napokon leírtam, azt már más papíron napok óta tartogatom, de azóta, óh, azóta még sokkal nagyobb irtózatok szakadtak reám! F?orvos úr, tudom, nagyon el van foglalva, de arra mégis, tudom, emlékszik, hogy már körülbelül hét hónap óta nem vádolom azt az embert (vagy csak burkolt szavakban), akit ittlétem els? hónapjaiban nyíltan vádoltam! Ugye, mindég mondottam, hogy félek ?t vádolni? Nos – mostan úgy mutatta magát, hogy inkább még az öröklétemr?l mondok le, semhogy még jobban a hatalmába kerüljek! Mióta visszajött utazásából N. doktor, sohasem kéri el a doktor urak el?tt azt, amit írok néki, hanem mindég csak olyankor, amikor a doktor urak nincsenek ottan! A Lény elmondta nekem az ? szándékait. Elmondta, hogy N. doktor neki azt parancsolja, hogy engem gyötörjön irgalmatlanul, míg csak felfedezésemet az utolsó szóig el nem felejtem. Ezzel szörny? célja van. Egyetlen pontját felfedezésemnek, egyetlenegyet sem a természeti törvények közül, amelyeket ebben az intézetben többször írásba foglaltam, nem akar engem meghagyni. Továbbá azt parancsolja neki N. doktor, hogy feledtesse el mindazokkal, akik állításaimról tudnak, még azt is, hogy én irtózatosan szenvedtem. És egyedül ? akar fellépni mint zseni, aki minden szenvedés nélkül – ami pedig lehetetlen – fedezte fel magában a második ént, az idegen Lényt. Azt akarja, hogy semmi, de semmiféle érdem ne maradjon meg számomra, hanem minden dics?ség ebben a világfelfordító felfedezésben az övé legyen. És akkor én semmi, de semmi nem leszek, mint hangokat halló, alakokat látó beteg. N. doktor ezután engem feleségévé fog tenni, de csak azért, hogy nemsokára ezután olyan helyzetbe hozzon, hogy kénytelen legyek ballépést elkövetni. (Én, én, én!) Bizonyítékom van: mikor vádoltam ?t, nem hárította el a vádat! Óh, ha csak egyszer is megfigyelhették volna a doktor urak azt a rettenetes hideg kegyetlenséget a tekintetben, azt a metsz? gúnyt a szavakban. (Nem merek mindent leírni.) Mikor N. doktor visszajött, a Lény a következ? kijelentést tette: »Er wird Dich verdächtigen, nein, er verdächtigt dich schon jetzt!«[37] Azóta naponta többször ismétli ezt. Ennek eleinte nem tulajdonítottam fontosságot.
Néhány nap el?tt kihallgatott R. doktorné. Ez alkalommal zúdult rám életem legnagyobb keser?sége. A doktorné ?nagysága tudtul adta, hogy micsoda szörny? csúnya dolgot mondanak rólam. De még ekkor sem gondoltam a kijelentésre: »Er verdächtigt schon jetzt!«[38]
Második nap azután egyszerre megmondta nékem, hogy N. doktor is vádol engem ezzel a csúfsággal. Mid?n másnap panaszkodtam efel?l N. doktornak, ? azt felelte, hogy ez nem igaz, és hogy ? bizonyára nem ítélne el, és nem vetne meg engem emiatt. Erre így szóltam: »Ön már most fárad azon, hogy bel?lem az erkölcsi érzéket kiölje !« És ?, aki engem jól ismer, akit ez a Lény maga is beavatott abba, hogy én teljes életemben milyen lány voltam, azt merte t?lem kérdezni, hogy mikor tettem én azt az undok dolgot el?ször! És mid?n így szóltam: »És ön meri ezt t?lem kérdezni, aki legjobban ismer engem?!« Erre nem is felelt semmit! Én az egész undok beszélgetés alatt többször ismételtem néki, hogy nagyon jól észreveszem, hogy ez a Lény valóban az ? igaz szándékaival ismertet meg engem, mert hisz már beszélgetésében minden kijelentése majdnem azt mutatja, hogy ? be akarja saját szavai által végezni azt, amit [az] ezen Lény általi gyötrés, az életnek a végs? szikráig való kiölése, és az akarattól megfosztott énemnek káros szuggeszciókkal való megváltoztatása által nálam már úgyis el?készített. ? nagyon jól tudta, mire célzok. Itt van az ideje, hogy mindent elmondjak. ? ezen Lény által velem úgy tétet, mintha a felesége volnék! Ma megírtam neki, hogy ne tegyen így velem, mert ez már nem egy n? lealázása, hanem ez már az én elbutításomat, állattá való degradálásomat célozza. Amint ezt a passzust leírtam, máris megbántam, mert eszembe jutott, hogy több elmebetegt?l hallottam ilyenféle kijelentéseket. Azonban utalok arra, hogy ha én valakir?l valamit állítottam, még mindig bebizonyult, hogy a teljes, pontos igazságot mondtam. Soha, sohasem látszott szavaimban a képzel?désnek még nyoma sem!!! A doktor urak láthatták, hogy borzasztó módon sírtam, mid?n a múltkor N. doktorral beszéltem! Most (nem enged írni) megmondom, mi volt az oka ennek. Az, hogy hasztalan könyörögtem irgalomért. ? ráadásul minden szavával bebizonyította nékem, hogy valóban olyan gonosz szándékokkal viseltetik irántam, mint amilyeneket ez a Lény róla elmond nékem. Másnap történt azután, hogy ez a Lény megmondotta nékem, miszerint N. doktor fogta rám ezt az undok dolgot! Ekkor hirtelen világosság gyúlt bennem, mit jelenthetett N. doktornak tegnapi beszélgetése alatt velem szemben tett kérdése, hogy: »Nem szólt ön err?l a doktor uraknak?« És mikor azt feleltem, hogy nem, ezt kérdezte: »W. doktornak sem?« Ennek a kérdésnek a teljes jelent?sége csak ma t?nt fel nékem, mid?n könyörgésemre W. doktor bevitt a vizsgálóba, és kérdésemre: mondaná meg, ki fogta rám ezt az undok dolgot, azt felelte, hogy azt többen látták !!!
Erre én csak azt mondottam, hogy itt csak két személy mutatott ellenséges indulatot irányomban, K.-né és a f?ápolón?, és hogy ilyen rosszakaratú embereknek ez a Lény könnyen bírja szuggerálni azt, ami nékik kedves, s ami reám nézve borzasztóan lealázó! De mid?n kimentem a vizsgálóból, már világos volt el?ttem, miért kérdezte N. doktor a múlt napi kikérdezése alatt, nem-e szóltam a doktor uraknak err?l a dologról, s hogy W. doktor úrnak sem beszéltem-e róla! Valószín?leg ? éppen W. doktor úr el?tt gyanúsított engem, s azért kérdezte t?lem, vajon W. doktornak szóltam-e ezekr?l? Mert hogy ? vádolt engem, ebbe a Lény beavatott. Elmondta azt az irtózatos szándékát is, hogy ? ezen Lény által annyira fog engem juttatni, hogy nem bírom majd a jót semmiben sem megkülönböztetni a rossztól, úgyhogy még a házasság el?tt rosszá fog tenni! Ez az ? kész terve. Azután pedig röviddel a házasság után direkte b?nös szerelmet fog belém oltani egy idegen férfi iránt, hogy elkövessem azt, amiért legjobban megvetik a n?t. Ily módon, ha még hozzávesszük azt az undok gyanúsítást is, ami a Lény által itt reám háríttatott: könny? lesz neki engem úgy tüntetni fel a világ el?tt, mint egy teljesen elvetemedett rossz n?t, és így örökre megbélyegezve lerázhat magáról. De miért akar ? engem örökre tönkretenni? Hogy el?álljon e felfedezéssel, hogy a leveg?ben lév? alakok megfigyelése által ? magában minden szenvedés nélkül felfedezte a második ént, mint idegen Lényt, és ezen a semmi alapon megtalálta azokat a természeti törvényeket, amelyeket én fedeztem fel. Engem folytonos gyötrések által meg fog fosztani emlékezetemt?l. A Lényt azonban nem. Hogy tehát a Lény se soha el ne árulhassa ?t, reám hivatkozva, szégyenbe és gyalázatba akar engem dobni. Olyan n?vé tenni, akinek bújnia kell az emberek el?l, akinek hallgatnia kell, akire nem lehet hivatkozni. N. doktor felismerte a dolog világfelfordító horderejét, és azt mindenáron a maga számára akarja megkeríteni! Ha a Lény engem ki fog végezni, rövid id? alatt úgyis felel?sségre vonják. Akkor hiába fog ? hivatkozni arra, hogy egy kiválóan rossz ember szintén rosszat cselekedett rajtam. Hisz ? adott át ennek a rossz embernek. Be kellene látnia, hogy leghelyesebb volna kinyilatkoztatnia magát! Persze fél az emberiség bosszújától. De én minden eszközzel meg fogom védeni! Megígértem neki, hogy védeni fogom az újságokban és minden nép hírlapjaiban. Úgy látszik azonban, hogy ez a szörnyeteg mégis a meggyilkolásomra határozta el magát, mert így szól: »… az egész emberiségre!« Remélem, nem lesz irgalom irányában! Egyébként azt veszem észre, hogy habozik, hogy meggyilkoljon-e, vagy emlékezetemt?l megfosztva és énemb?l kiforgatva – amikor már a jót a rossztól nem tudom megkülönböztetni – átadjon N. doktornak engem, engem, aki egész életemben a legkifogástalanabb lelkület? n? voltam. Irtózatos világosság nyílik meg el?ttem. Amikor ez az ember a világ elé fog lépni az én felfedezésemmel mint sajátjával, addig az emberek véleménye rólam teljesen ki lesz forgatva (hiszen ? mindenkinek a második énje!) annál is inkább, óh jaj, óh jaj, mert én akkor már, rettenetes, valóban süllyedt n? leszek!” A kisasszony ezek után szövetségre hívja fel a Lényt az orvos ellen. „Tegye jóvá, amit rajtam vétkezett, rázza le ezt a gonosz embert magáról és rólam. Ne merjen arra hivatkozni, hogy félt N. orvostól, mert én gondoskodtam arról, hogy sokan legyünk, akik megvédelmezzük ?t. Ha pedig ez a rossz ember ellene törne, lesz nekem elég hatalmam azt ártalmatlanná tenni!” (A pszichózis eme újabb fordulatát hírül adó december 30-i naplójegyzet negyven oldalra terjed.)
[…´]
Összefoglalás
A pszichózis, amelynek analízisét célul t?ztük ki, immár érthet?vé lett el?ttünk. Követtük minden momentumát, minden szavát, és kimutattuk azokban az életjelenségek lefolyásának legf?bb törvényét, a célszer?séget és a gépszer?séget.
El?ttünk állt egy már érzékeny Én-komplexszel született gyereklány. Láttuk, mint organizálódott benne a hyperaesthesiás sexuális komplex mellett egy igen érzékeny erkölcsi komplex. Láttuk azt a kárt, amelyet ennek az erkölcsi komplexnek hyperaesthesiája és különállósága a sexuális komplexnek okozott. (Holott, ugyebár, az erkölcsi komplex organizálódásának éppen az a célja, hogy az egész Én-komplex érdekei felett ?rködjék, és – n?r?l lévén szó – annak sexuális boldogulását biztosítsa.) Okozta els?sorban a sexuális képzetek er?szakos elnyomását, az öntudatból való kiszorítását. Ez volt az els? abnormis endopszichikai reflexm?ködés. A talaj már el? van készítve. Egy ismeretlen trauma folytán kifejl?dik az önfenntartási komplex kellemetlen izgalma, az elevenen való eltemettetés kényszergondolata. Kés?bb, az anya betegsége révén, egy lelki konfliktus – a betegségt?l való félelem, és az anya iránti szeretet össze nem egyeztethet?sége, azaz az önfenntartási és erkölcsi komplex ellentétes érdekeltsége – kiváltja az önfenntartási komplex újabb kellemetlen izgalmát, a tüd?vészt?l való félelem kényszergondolatát. Az apa és anya halála újabb traumák az anyagi komplex számára is. Ezt követi a házassági ajánlat, amely újabb konfliktust hoz létre egyrészr?l a sexuális, másrészr?l az anyagi, ambíció és egészség komplexek között. Ezt a konfliktust az erkölcsi komplex túlsúlya miatt már célszer?en csak egy újabb kényszergondolattal és kényszerérzéssel tudja megoldani: a befolyásoltatás gondolatával és érzésével. Ily módon a befolyásoltatás elleni tiltakozás örve alatt jogaihoz jut a sexuális komplex. A konfliktus tehát elsimult, de hátramaradt a sexuális komplex kellemetlen izgalma: a félelem, hogy a férfi, aki miatt a psziché már kényszergondolatra és illúziók produkálására is vállalkozott, elveszi-e? Nem történik meg. Újabb hatalmas traumája a sexuális komplexnek és az összes komplexeknek, amelyet az összes komplexek állandó elviselhetetlen izgalma követ. Ezt kompenzálja az üldöz? ördög hallucinációja, a paranoia kezdete. Ilyen módon a sexuális komplex kielégüléshez és állandó kellemes izgalomhoz jut, mialatt az erkölcsi komplex nyugalmát az elburkolás (ennek egyik eszköze, a szimbolizálás) óvja meg. A pszichózis egyenes irányban halad tovább, és a vallási komplex aktivitásához, és az összes komplexek kellemes izgalmához és teljes kielégítéséhez vezet. A pszichózis további fejl?dése: újabb és újabb motívumok produkálásával biztosítani, s?t fokozni az összes komplexek állandó kellemes izgalmát, ami a régi motívumok mellett (a megunás miatt) nem volna lehetséges. A psziché er?feszítése ez irányban, mint láttuk, bámulatos. Az egész pszichózis menetében – az üldöz? ördög alakjának megjelenését?l, az egész vallás kiépüléséig – az összes komplexek munkába lépnek, hogy biztosítsák a sexuális komplex kielégülését, de megóvják a fenyegetett erkölcsi komplexet a kellemetlen izgalmaktól. A beteg ily módon sohasem juthat hozzá, hogy konstatálja azt, hogy ? tulajdonképp micsoda „tisztességtelen és elvetemült” nemi életet él. De hiszen éppen ez a pszichózis f? célja. Lehet?vé tenni egy n?nek, aki Kleopátra is és Borgia Lucretia is szeretne lenni, hogy valóban mind a kett? lehessen. Ennek keresztülvitelében a psziché munkája a legszigorúbb célszer?séget és gépszer?séget mutatja.
[…]
Jegyzet:
[37.] Meg fog gyanúsítani téged, nem, már most gyanúsít!
[38.] Már most gyanúsít!
Forrás:
MTI
prae.hu
litera.hu
http://mek.oszk.hu/04600/04692/04692.htm#7
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
