dr Bige Szabolcs- : Szükség van rám!

Adjunk lehetőséget az idősebb korosztálynak az önmegvalósulásra. *

             

 

 

Adjunk lehet?séget az id?sebb korosztálynak az önmegvalósulásra.

 

              Tudott dolog, hogy az úgynevezett fogyasztói társadalom, a hagyományos család felbomlását eredményezte. A nagy családi közösségek — ahol együtt élt, ha nem is egy fedél alatt, az idős nagyszülőktől kezdve a déd és ükunokáig minden családtag —, felbomlottak. Az új egység már csupán a szülőpárból és jó esetben két gyerekből áll. A hagyományos család nem távozásra, hanem maradásra ösztönözte az újonnan felnőtt generáció tagjait. A „modern” család esetén a felnőtt korba érő gyerekek elhagyják a szülői otthont, amint képessé válnak az önellátásra. A különböző korosztályok elkülönülnek egymástól, mindegyik éli a maga életét. Legfeljebb néha meglátogatják egymást.

 

Egy harmincas hölgy mondta nekem a napokban, hogy nem szívesen marad a szüleinél éjszakára, mert nem szeret idegen ágyban aludni. „Idegen ágy” alatt a saját gyerekkori ágyát értette.

 

A társadalom rétegződése ellátó és ellátottra egyszerűsödik. Egyik oldalon vannak a „pénzkereső” csoportok. Ebbe beleértem a nagyvállalkozótól az egyetemi tanárig, és a segélyből élők táboráig mindenkit, aki így, vagy úgy, előteremti valamilyen szinten a megélhetéséhez szükséges anyagiakat. Lehetne részletezni, hogy az kinek, mennyi összeget jelent — az igények és lehetőségek függvényében

 

Egy egyetemi tanár igényei például messze meghaladják az anyagi lehetőségeit, a nagyiparos saját igényei sokszor a minimumra korlátozódnak, míg lehetőségei sokszorosan meghaladják az egyetemi tanárét. A segélyből élők igényei pedig beszűkülnek a minimális lehetőség határai közzé. 

 

A másik oldalon az eltartottak nagy tábora van. A gyerekek — a tanuló fiatalokat is ideértve — valamint a nyugdíjasok egyre népesedő tábora. A gyerekek, amíg el nem érik az önállósodás korát a család szerves, aktív részesei. Eltartottságuk természetes és része a család pénzügyi, anyagi állapotának.

Az idősek, a nyugdíjasok helyzete ellenben egészen sajátos. A családhoz már csak laza szálak kötik, gyermekei legfeljebb néha-néha meglátogatják, de nem engednek semmilyen mélyebb — anyagi, vagy érzelmi — kapcsolatot. Legtöbbször földrajzilag is messze kerülnek egymástól.

Lassanként teljesen izolálódnak. Ez a folyamat két oldalról indul meg. Egyrészt maga a társadalom zárkózik el tőlük, megoldandó problémának tekinti a nyugdíjas, idős embereket, nem partnernek. Más részről a betegségek és az élettani funkciók csökkenése miatt.  Mozgásterük, érdeklődési körük egyre szűkül. A fölöslegessé válás érzése, a beszűkült élettér, a magányosság sok esetben depresszióhoz vezet, ami még tovább rontja a helyzetet. Miből is áll ez az élettér? A lakás négy fala: — a televízió vagy rádió, a legközelebbi üzlet, az orvosi rendel?. Hétvégén esetleg a közelben lakó gyerekeket meg lehet látogatni. És akkor is mi van? A gondjaik megoldásába nem engednek belefolyni, tanácsaikat unják.

 

 Anyuka nem ért ehhez. Inkább, tessék leülni, bekapcsolom a TV-t.

Vagy ahogy a költő, Kisfaludy Károly mondja Toldiról írt versében: „Már neked jobb kályha mellett,//Ott forgasd az olvasót,//Hadd nekünk a földi jót”.(A sastoll)

 

Ez egy jelenség. Vannak ettől sokban eltérő egyedi esetek, de nem azokról van szó. A tőlünk nyugatra levő fejlett, gazdagabb országok intézményes megoldást fejlesztettek ki a jelenség kezelésére.

Felteszem a kérdést: itt közép-kelet Európában van lehetőség ebből az ördögi körből kilépni? Van is és kell is, legyen! Nagy luxus kihasználatlanul hagyni azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, amit életük során az idős emberek felhalmoztak! Megfelelő szervezéssel meg lehet oldani úgy az elmagányosodás megszüntetését, mint az emberi értékek, tudás, tapasztalat átmentését a fiatalabb generációk részére.

A keleti kultúrákban évezredes hagyományai vannak az idősebb generáció megbecsülésének és fontos szerephez juttatásának a társadalomban. Példa értékű ez az álláspont. Nem lemásolni, átültetni kell, hanem tanulni belőle és a mi saját viszonyaink között az említett elvet magunkévá tenni.

 

 Ez az írás felkérésre készült, egy pályázat bevezetőjeként, melyet egy Marosvásárhelyen indítandó „idősek klubja” megszervezésére nyújtanak be.

 

2007. 07. 21 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 647 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.