Bakos József : MONOLG

ââ?¬Å¾Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, a magam fajta fickóknak igen nehéz dolguk van. Ülök itt a többiekkel, akik bambán néznek rám, és legszívesebben sikítanék. Kik ezek itt körülöttem? …

 

 

 … Próbáltam beszélgetni velük, de válaszra sem méltattak, mintha itt sem lennék. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem is vagyok itt. S?t még az is lehet, hogy nem is létezem. De akkor hogyan gondolkodhatok? Súlyos kérdések ezek, amiket tisztáznom kell. Most viszont nem tehetem. Csak ülök itt tovább és vigyorgok, hátha magához vesz valaki.

A szám egészen begörcsölt. Muszáj nekem mindig jópofinak lenni? Nem ugorhatok le innen egy kicsit csak úgy, és rohangálhatok össze-vissza? Ott szemben például van egy egész kis pofás kommandós ruci. Azt felpróbálnám szívesen. Van hozzá egy klassz kis kés is, meg arcfesték, hogy maszatos képpel bujkáljak a dzsungelben. Üt?s kis móka.

Hé, ez meg kicsoda és miért macerál? Tessék engem elengedni! Nem, nem akarok elmenni innen. Jól érzem itt magam, még ha kissé unott is a társaság. Elálmodozom én szívesen. Nézegetem a sok-sok ideges rohangáló figurát a sorok között. Egész szórakoztató. Nem nevetek hangosan, csak csendesen kuncogok, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. Még csak az kéne, hogy felfedezzék, hogy figyelem ?ket.

Na tessék, egészen lelapították a sz?römet és nyálas is lettem. Micsoda kis alak ez? Nagyon szorosan fog. Lehet, hogy el sem enged? Hé, hová megyünk? Segítség, elrabolnak! Valaki szóljon már neki, hogy tegyen vissza és húzzon el innen!

Ó ne, már kint is vagyunk. Kicsit hideg van itt, és még pulcsi sincsen rajtam. Na szépen vagyunk. Lehet, hogy meg fogok fázni. Már érzem, hogy viszket az orrom. Tüsszenteni fogok. Hapcii!

Ez nem én voltam. Én még csak készülök tüsszenteni. Egészségedre kishaver! Na tessék. Egy náthás mancs markolássza a karomat. És ha tele leszek bacilussal, engem ki véd meg? Véd?oltást akarok, most rögtön! Hol van az ombudsman? Nekem is vannak jogaim. Vagy nem?

Na itt már jobb az id?. Klímás, tágas kis kocsi. Kívül meggypiros, belül szürke és új szaga van. Lehet, hogy mégis jó helyre kerültem? Na azért nyitva tartom a szemem. Jobb az óvatosság. Már indulunk. Taposs bele öreg! Bírja a verda.

Utcák, utcák és megint csak utcák. Hová megyünk? Ilyen messze nem akarok lakni. Mi lesz a haverokkal? Hogy fogom ?ket meglátogatni? Álljunk meg! Meggondoltam magam. Vissza akarok menni! Követelem, hogy azonnal forduljunk meg!

Nem hallja. Nem is foglalkozik velem, csak beszélget ezzel a dögös kis sz?kével itt a másik ülésen. Várjunk csak! Most látom, egész jó b?r. Vajon ? is fog engem simogatni? Lehet, hogy már nem akarok visszamenni. Mégis jobb lesz nekem itt.

Na, végre megálltunk. A ház is pofás. Egy kis kert és sok-sok karácsonyi fény az ablakban, az ajtó körül és mindenütt, ahová csak nézek. Apám! Ez nagyon szuper. Na jó menjünk be, nézzünk körül ott is. Már nyúlnak értem. A szöszi az. Milyen finom puha keze van. Simogass még, kérlek! De jó. Így már ki lehet bírni. Csak ne lenne olyan hideg. Siessünk be a házba! És jelzem, hogy karácsonyra kérek egy pulóvert. Oké?

Na, itt bent már megint jó. Kényelmes kuckónak t?nik. Nagy szobák, finom kaja illat. Jó hely lesz ez nekem. S?t ahogy látom, új barátaim is lesznek. Egész otthonos ez a hely. Már nem is baj, hogy elraboltak, vagy mit csináltak velem. Igaz néhány papírdarabot adtak egy morcos, gép el?tt ül? n?nek, hogy kiengedjen. Talán az volt a fejpénzem? Ahogy elnéztem, egész sokat érhetek. Na jó, nézzük mi lesz.

Hé, ki ez az édes sz?ke kislány? Hatalmas szemei vannak, és nagyon mosolyog. Azt hiszem szerelmes vagyok. Gyere bébi! Ölelj meg! A tiéd akarok lenni.”

 

***

– Szia kicsim. Ezt neked hoztuk – mondta mosolyogva az édesanya és átnyújtotta a plüssmackót a lányának, aki magához ölelte és hatalmas puszit nyomott szülei arcára.

– Boldog karácsonyt! – lépett közelebb az édesapa is és karjaiba vette feleségét és kislányát is.

 

***

„Szóval így lettek ?k az én családom. Most itt ülök az ágyon és gyönyörködöm a feny?fában. Vajon milyen magas lehet? Ha besötétedik, körülnézek egy kicsit. Fel kell derítenem a terepet.

Hogy mondod? A plüssállatok nem is gondolkodnak? Biztos vagy ebben? Akkor én ki vagyok szerinted? Na jó, inkább öleld meg te is a rokonaimat és szeresd ?ket! De vigyázz, mert ?k is figyelnek rád!

Szóval, végül még csak annyit, hogy Boldog karácsonyt! Neked is, nekik is, mindenkinek!”

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.14. @ 09:50 :: Bakos József
Szerző Bakos József 1 Írás
41 éves vagyok, végzettségem cukrász. Felnőtt fejjel ültem újra iskolapadba. Leérettségiztem, jelenleg főiskolára járok, Szabad bölcsész tagozaton, média kommunikáció szakirányon. Tizenéves korom óta írok, verseket, novellákat egyaránt. Komolyabban azonban három éve foglalkozom írással. Cikkeim, verseim, novelláim Antológiákban, valamint a Holnap Magazinon jelentek meg eddig: http://www.holnapmagazin.hu/ és a havonta nyomtatásban megjelenő lapszámaiban: https://sites.google.com/site/holnapmagazin/