A férfi türelmetlenül várakozott az út szélén. Egyik lába még fent volt a járdán, de a másik már a levegőben, indulásra készen. Már-már lelépett, amikor egy taxi kanyarodott be a sarkon, és majdnem elsodorta. — Állat! — kiáltott a kocsi után, de a nagy zajban természetesen ezt nem hallhatta a gépkocsivezető. Végre! Szabad volt az út, nem jött jármű, így a férfi elindulhatott a zebrán. Már útja háromnegyedénél járt, amikor valaki megragadta a karját.
— Szia, édes öregem! — rikoltott a fülébe az alacsony, tömzsi alak. — Ezer éve nem láttalak!
— Karikám! Mi van veletek? — örült meg ismerősének, és megölelték egymást.
A mellettük elhaladók faarccal siettek dolgukra, egy idős nő nekik ütközött. — Bocsánat! — mormogta, de a két ember ügyet sem vetett rá.
— Úgy örülök neked, te azt el sem hiszed! — vigyorgott szélesen a tömzsi. — Na, mesélj, mi van veletek?
Egy autó ért melléjük, kicsit lefékezett, majd megnyomta a dudát, mintegy jelezve, hogy tán fel kellene menniük a járdára, és nem az út szélén beszélgetni.
— Mit dudálsz, kisköcsög!? Azt hiszed tied az út!? — kiáltott utána a férfi. — Barom! — tette még hozzá, és megcsóválta a fejét.
— Ez a közlekedés, ez, ez, egyenesen felháborító! — méltatlankodott a Kari nevű, és társa vállát veregette. — Jó színben vagy édes öregem! — állapította meg mosolyogva. — Tényleg jól nézel ki!
— Nekem mondod! Mennek, mint az állatok! — mérgelődött még mindig a férfi, majd hirtelen hangot váltott. — Irénkéd hogy van? — kérdezte.
— Igazán jól! Jaj te, annyit beszéltünk rólatok, hogy azt el sem tudom mondani.
Egy Skoda lassított, kis híján elsodorta az alacsonyt. Vezetője megnyomta a dudát.
— Ne dudálj, köcsög! Kormányozz! — üvöltött rá a férfi, és elrántotta társát a kerekek elől.
— Nézd már, hát nekem jön! — ijedt meg a tömzsi, és majdnem társa ölébe ugrott.
— Na, mi van veletek, hogy vagytok?
— Jól! Ragyogóan! Hétfőn is arról beszélgettünk, milyen jó szuper a Balcsin, amikor Erzsivel lejöttetek! Te, te, nagy csibész, te! Hát még most is szakadunk a nevetéstől!
— Jaj, hát az fantasztikus volt! — kiáltott fel örömmel a férfi. — Mondta is Erzsikém…
Most egy terepjáró ért melléjük, vezetője lassított, letekerte az ablakot, és kikiáltott. — Mi van, buzikáim? Meg akartok dögleni? Mé’ nem húztok le a picsába az útról!?
— Mit mutogatsz, te állat! — üvöltött vissza a férfi. — Nincs kormányod?
A terepjárós mondott még valami cifrát, de azt elnyomta egy másik duda hangja, aztán gázt adott, és elhúzott.
— Büdös köcsög! — durrogott a férfi. — Hát már beszélgetni sem lehet, mert mindenki beleugat!
— Hagyd öregem, ne húzd fel magad! — nyugtatta a tömzsi. — Ilyenek ezek! Azért mert autójuk van, azt hiszik övék az utca.
— Állatok! Rohadt bunkó állatok! Az emberre hozzák a szívbajt! Na, arról mesélj, mi van Dezsőkével?
— Jól van, hála az Istennek! Lekerült a kezéről a gipsz, azóta úgy fut, mint a nyúl!
— Négykézláb? — kérdezte a férfi nevetve.
— Jaj, miket beszélek, de úgy örülök neked! A lábán volt gipsz.
A sarkon bekanyarodott egy taxi, fékezett, és a változatosság kedvéért, az is rájuk dudált.
— Mi van vakegér! — kiáltott utána a férfi. — Új dudád van?
— Csak a duda, meg a gázpedál! A féket egyik sem ismeri! — állapította meg az alacsony, és a kocsi után fordult. — Nézd meg, most nézd meg! Még a féklámpái sem világítanak! Mondtam, hogy nem ismeri a féket! — kiáltotta felháborodva.
— Jaj, te, úgy örülök, hogy összefutottunk! — ismételte örömmel a férfi. — De most rohanok, mert Erzsikém vár! Szia öregem, kézcsókom az asszonypajtásnak, és ne feledd cimbora! Ha nyár, akkor Balaton!
— Igen a Balaton! Na szia, szia, majd hívjuk egymást!
Kezet fogtak, megölelték egymást. A tömzsi átszaladt a dudáló autók között az utca túloldalára, a férfi pedig elindult a parkolóban álló kocsija felé. Beült az autóba, bekötötte magát a biztonsági övvel, és elfordította az indítókulcsot. Lassan gurult ki a parkolóból, majd gázt adott.
A zebrán egy idős házaspár, és egy babakocsit toló kismama haladt át.
A férfi nyikorgó kerekekkel fékezett, habzó szájjal tekerte le az ablakot, és kiüvöltött a kocsiból.
— Mi a szart tötyörögtök gyalogosok?! Azt hiszitek tiétek az út, azért mert csíkos? Na nyomás barmok, magas térdemelés, mert nem érek rá!
Legutóbbi módosítás: 2010.02.09. @ 13:36 :: S. Szabó István