Többször megfogadtam már, hogy nem teszek fel több verset ide, mert kevés kerül közülük publikálásra, de most mégis megteszem…
Kutyusommal talán meglágyíthatom szigorú lektoraink szívét… 🙂
Kutyusommal talán meglágyíthatom szigorú lektoraink szívét… 🙂
Kutyám sz?re nagyon hullik,
pedig hát a drága Yorkik
sosem vét’nek ily hibát…
Vettem volna tán libát?!
Annak tolla, hogyha fosztva –
telik véle párna, dunna…
Melegséget adnak „?k” is –
dögönyözhet?k, de mégis –
Maradok kis kutyusomnál,
h? szemébe nézek, és már
nem gondolok semmi másra –
? kell nekem ,hisz barátra
leltem benne, s szeretetre –
Velem marad hát örökre!
Joli-kincsem az eleje szuper, a liba-cuccnál elvész a történet bája is, íve is, a végét átírnám a helyedben, talán nem örökre marad szegénykém veled. Rövidebb, frappánsabb poénnal jó lesz ez. És az ajánló nélkül, persze, mert nem rajtunk múlik, mi megy át és mi nem, hanem a versen.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.27. @ 09:26 :: Czirják Jolán