Elmentél,
s az időrostája
szilaj szél,
szétszórta
szavad.
Kit képedre gyúrtál
nem marad
örökre
kerted tudatlan
éke.
A kegy nem kell.
Vihar hiába ver.
„Krumpli és kanál”,
kései halál, könnyű,
adassék másnak.
Én magamhoz leszek hű.
Tépheted naponta
szárnyam,
repül a forgács,
faragják az ágyam
csapzott szakállú,
kóbor istenek.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.19. @ 07:06 :: Takács Dezső