A felhorzsolt hajnalokra
rágyógyul a délután.
Öregisten lehajtja fejét,
acélhúron sikít a magány…
Lábaimnál sóhaj és sár,
szabadságom ez a rög rejti…
Turulmadár rikolt bennem,
nem tudok magyar lenni.
Ökölbe szorítom szívem,
így tovább bírom talán…
Zsebemben gy?rött a remény,
itt otthonom van, nem hazám .
Legutóbbi módosítás: 2009.11.16. @ 17:23 :: Csillag Tamás