Lucskai Vincze : Csak ült id?tlen

csak ült
mily nagy volt körülötte a park
kuszák az ösvények
ráncosak a kerítések
sárgán csikorgott valahol egy villamos
hangja átcsörtetett a bokrokon
és a tóba pottyant
fodrozódni víz tükrén

csak ült
és fogadta az érkez? perceket
a következ?t és az utána érkez?t
és fogadta a napokat
sorban
míg kongtak a déli harangok
és csilingeltek a falevelek

valamikor sárkányt is eregetett

és jött az ?sz
a kopott ösvényeken
és verklit tologatott r?t szél
elfáradt akkordokon
és elakadt az els? hóban

csak ült
turbékoló galambokkal bronz vállain
és lábainál felsírt
egy ottfelejtett gyerekkocsi

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...