Stréberként a gyáva lényem… halvány
Énekem szerintem, dal – mány!
Sietek tanulni, pedig nagyon fáraszt.
Agyamban a hiány, szilaj habokat áraszt!
Legyen mondom megadó hanggal…
Sose díjazzák mit áhítok, ranggal!
Kassák után nem is lehet, én a gyarló!
Aratás utáni medd?, üres tarló.
Ütem – ütemtelenség hiánya, tanítsál!
Inkább a pokol bugyrába mi mély, oda hajítsál!
Áldatlan állapot, csiszolni magamat…
Kényszerképzelgés: Más is hallja „hangomat”!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.25. @ 11:06 :: Racskó László