Babják Krisztián : Dixit (hard rock-barokk, by HÃ?¤ndel & …)

Nyomtatás

Így szól az Ég az én egemhez:

Emelkedj gyökerek zsámolyává,

Alap, fordulj át, pokloké az égben!

Ez a fa az égig ér?

Akkor a poklokig is száll le veled,

három nap alatt emelted bár, romokból.

Széttörsz és kiszakadsz védhetetlen,

megesküdött és nem bánja meg,

Melkisédek rendje szerint.

Ez a fa bizony kid?lt útközben.

S?t. A patakból iszik, látod,

az égbe gyökerezik.

Királyokat zúztál te össze,

mindenfelé holttestek hevertek,

pap voltál te örökké, in saecula saeculorum.

Egy gömb sugarát növelve

egyre kevésbé domború a felszíne;

végtelen sugarú gömb felszíne sík.

A patakból iszik útközben

– O Haupt voll Blut und Wunden –

azért emeli föl magát. Hallod.

(Mí – lá – szó – fá – mí – ré-é – mi…)

Majd homorúra vált. Egyre szomorúbbra.

Ilyesformán a történet a végtelen túlsó felén is

egy pontba fut össze – ama fényes hajnalcsillag

(mindent, mit az ég hívása emel

– mint hajnal méhéb?l jött harmat –

a poklok alapjai hordoznak),

ami gyökér és új hajtás –,

ahogy az innens? oldalon is

– kezdetben – egy pontból fakad.

Így szól hát:

A kereszt fáját magad hordozd,

ó, Ég báránya, b?ntelen…

A kérdés a viszony a két pont között.

…már óceán tüze, moraja, forrás és vég…

…Tod, Teufel, Sünd und Hölle…

…sind ganz und gar geschwächt…