Czirják Jolán : Egy kobold megpróbáltatásai

Csak úgy….

Csend-szigetnek ütközött a roskatag hajó
Rakterében üldögélt magában egy manó
Nem szerette senki ?t – szegényke néma volt –
Fent, a h?s fedélzeten hiába kóborolt

 

Társait – kik ott hagyák – elérte már az ár
Elsodort tetemjeikre cápa torka vár
Ám a kis kobold – szerencse – lent maradt, s ezért
Szó szerint megúszta, így kalandja véget ért

 

Bár csak egy id?re, mert a nagyja hátra még –

Hogy kerül ki onnan élve – ó, segítse Ég!
Kis koboldon ez talán kifog, s a mélybeszáll,
– Szétfeszíti oldalát a romnak, és kivár –

 

Két kezével egyre fogja „deszka-angyalát”-
Megsegíti ?t a víz, mi partra dobja Pált
És a kis szigetlakók sietnek érte, lám –
Jelbeszéddel elmesélik – ez hazád, komám!

Legutóbbi módosítás: 2009.08.21. @ 07:29 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"