…És akkor a démonok meglátván az Ã?Å¡r Jézust
felismerék, hogy ?az Istennek Fia, a Megváltó,
eszel?sen rohanni kezdének,
karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,
eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást
ekként rikoltozának:
ž…mert hogy mostantól mindörökké
a gyilkosoké és a terroristáké minden ország,
a hatalom és a dics?ség az uzsorabankároké,
soha senki embernek fiát a Gonosztól
meg ne szabadíthassa!
Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés â?
mi visszük ebbe az embert!
Mivel senki soha senkinek semmit
megbocsájtani nem tud, hát ne is akarjon,
s ne legyen sem földi sem földöntúli hatalom
mely megbocsájthatna az embereknek!
A mindennapi kenyérmorzsát az irígység, a dögvész,
a nemzeti, faji és osztályharc kereszttüzében
a gy?lölet potyogtassa véres sárba a koldus gyermekek kezéb?l!
A földön csakis a kétarcú Sátán, Lucifer és Ahrimán
akarata érvényesülhessen â? mint ahogyan a mennyekben se
valósuljon soha meg az átkozott Isten akarata!
?néki nincsen országa, el tehát sose j?jjön,
káromkodásra tanítjuk vele az embert,
mert ?istensége már régesrég kihalt a mennyekb?l,
ahol nincs is, nem is lesz, és sosem is létezett,
mert mindenki elfelejtette Arkangyalaival egyetemben…?
Befejezvén a Hegyi Beszédet, meghallá ezt akkor az Ã?Å¡r Jézus, Istennek Fia, A Megváltó, és ahogy szeliden lépdesne
göröngyr?l göröngyre, iszonytól émelyeg vala, lávaként d?lt a könnye.
Fekete tölcsérként örvénylett, zúgott a káosz:
žEzt kell most megfordítani!? â? így szólt hát magához,
žezt kell most beszívni, megemészteni s átfordítani valóra,
lenyelni a vihart s átgyúrni szellemi-lelki ennivalóra,
hogy élhessen az ember!
Démon-ködöt kell falnom csonttör? kínok közt…
Keresztfán… tudom, hogy meg kell halnom…
Keser? ez a pohár â? bár elmúlna! â? Atyám! Súgom és ordítom:
Sátánnak imáját én most megfordítom!?
És elhagyván a zajongva zsongó népet tovább méne,
feljebb a dombtet?re, tekintete izzott, zihált a tüdeje,
majd lerogyván egy fekete palak?re,
s bár még mindegyre a démonok káromló imáját hallá,
csendesen megszólalt, s renge a domb míg vallá:
žTeremt? Szent Szellem! Mi Atyánk! Az Ige,
ki lakozol Mennyekben, Napokon, Holdakon a földekig le,
legyen a Te Neved szentség, sákramentum,
hitbéli megtérés, teremt? momentum!
Valósuljon meg a Te világod rendje,
Terved fénye süssön rá az emberekre!
Akarjuk akarni, amit Te gondoltál,
s ne érezn?k soha, hogy míly messze volnál!
Legyen egy-ugyanaz amit žfent? és žlent? látsz,
termtett világod sátra: székesegyház!
Adj kenyeret hozzá, napról-napra élnünk,
testünk épségéért hogy ne kelljen félnünk.
Amit mi elrontánk, kérünk úgy írd jóvá,
mint mi a másokét â? lerótt kegy-adóvá…
Lásd, könny? az embert kísértésbe vinni â?
szabadíts meg ett?l s taníts Benned hinni!
Ahrimán-Lucifer-Sátánt kötnéd fékre,
Szabadíts meg, Isten, a gonosztól végre!
Tiéd minden ország, hatalom s dics?ség â?
örök Ámen-t zeng az angyali dísz?rség…?
Le is fordíttaték mindenféle nyelvre
amit az Ã?Å¡r Jézus felmonda hegyre.
Arameus, görög, latinul vulgáta,
â? emberi agyalás százszor átmunkálta â?
volt katolikus és protestáns verzió,
teológus viták: mindez, mondd, mire jó?
Krisztus Miatyánkján bármilyen is a rag,
ez žFekete Lyukon? átsz?rt anti-anyag,
azaz Szent Varázslat â? hadd ne értse tömeg â?
földi halálunkon átsz?rt szellem-szöveg.
Ágy l?n a Megváltó szókkal szenvedése
sátánfi világunk újjáteremtése.
Halottak Napja, 1998
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Makkai Ádám
