„Apám dédapja még látta, hogyan égették meg a községi legel?n az utolsó boszorkányt. […] Apám mesélte, meg-megállt a cipész boltjánál és figyelte, hogyan dolgozik gyertyafény mellett, ami elé vízzel teli üveggömböt lógatott. Ezt a még középkori világítási módszert nagyon elmésnek tartotta, s mély hatást gyakorolt rá. Nem csoda, hogy amikor apám gyökeresen más világba került, oly nagy szenvedéllyel fordult a technika és a tudomány felé, s folyamatosan lelkesedett a XX. század vívmányaiért. A festészet új kifejezési formáiért vívott harcánál sokkal jobban érdekelték az ember hódításai, melyekkel a természetet igyekezett hatalmába keríteni. Barátai nem is annyira a fest?k, mint inkább az els? léghajósok, a film feltalálói, mindenféle csillagászok, s?t, az okkult tudományok kutatói közül kerültek ki.”
Írja Alfons Mucha cím?, magyarul is megjelent regényében fia, Jirf Mucha.
Poster of Maude Adams as Joan of Arc
1909
Alfons Maria Mucha (IvanÃ?Âice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh fest?, grafikus, díszlettervez?.
A szecesszió egyik legjelesebb és legmarkánsabb képvisel?je. Nemcsak fest? és grafikusm?vész volt, szobrászattal is foglalkozott, de az ékszerkészítés, egy bels? tér díszítése és az iparm?vészet is érdekelte.
Sajátos, különleges tehetsége azonban legteljesebben a díszít? grafikában nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig él? hírnevét.
1860. július 24-én született a dél-morvaországi IvanÃ?Âicéban (ma Csehország), OndÃ?â?¢ej Mucha és hitvese, Amálie (született Malá) fiaként. A feljegyzések szerint évszázadokra visszamen?en minden Mucha sz?l?sgazda volt.
OndÃ?â?¢ej Mucha kétszer n?sült, s mindkét házasságából 3-3 gyermeke született: Aloisie, Antonie és August – Alfons, AndÃ?â?ºla és Anna.
Nagy fantáziával megáldott, szórakoztató ember volt, aki sokat mesélt katonakori élményeir?l. Valószín?leg szabadon keverte a valóságot a kitalált történetekkel.
Alfons mesél? tehetségét apjától, míg m?vészi képességeit anyjától örökölte. Anyja, Amálie állítólag szép lány volt, anyja révén lengyel származású.
OndÃ?â?¢ej törvényszéki alkalmazottként dolgozott. A bírósági épület hátsó részében, a városi börtön t?szomszédságában laktak. A kis lakásban hat gyermek – köztük három tuberkulózisban szenvedett – a szül?k és egy cseléd élt együtt.
Meglep?, hogy apjuk fenn tudott tartani egy ilyen nagy háztartást, s?t, minden gyermekét taníttatta, valamennyivel elvégeztette legalább a középiskolát.
Azonban az els? házasságából született gyermekek, alighogy saját lábukra álltak, egymás után meghaltak, második házasságából való egyetlen fia pedig a festészetre, erre a már-már kétes foglakozásra adta a fejét.
Alfons születését?l fogva birtokolta a fest?m?vészi pályához szükséges képességeket. Rajzolt (bal kézzel), még miel?tt megtanult volna járni. Anyja színes ceruzát kötött a nyakába, hogy miközben a padlón mászik, rajzolhasson.
Mindennel rajzolt, ami nyomot hagyott, ceruzával, krétával, szénnel vagy szöggel.
Gyermekkorában azonban a zene játszotta a legfontosabb szerepet. Akkoriban a gyermekek, mihelyt meg tudták tartani a heged?t, játszani tanultak rajta, emellett minden templomban gyermekkórus m?ködött.
Mivel Alfonsnak szép alt hangja volt, a hegedülés mellett énekelnie kellet, már nyolc évesen ott állt a templom karzatán.
Tizenegy éves korától Brünnben, a Szent Péter Pál székesegyház kórusában énekelt, hogy gimnáziumban tanulhasson. Születését?l fogva kett?s világban élt. Az egyik a bírósági épület udvara volt, a másik a templom.
Nem meglep? tehát, hogy kés?bbi munkáiban annyi vallásos elem jelenik meg.
1872. október 1-jén iratkozott be a brünni Szláv gimnáziumba. A rajz kivételével minden tárgyból jelent?s nehézségei voltak. Szorgalmát igen csekélynek értékelték, a második és harmadik évet meg is ismételte.
Mucha els? dátumozott rajza 1875-b?l való, s egy oszlophoz kötözött, hiányos öltözet? lányt ábrázol. A rajz pasztellel készült, valószín?leg Jeanne d’Arcot ábrázolta (IvanÃ?Âicei Múzeum). Jóval tökéletesebb az 1878-ra datált IvanÃ?Âicei torony, mely a templomtorony fels? részét ábrázolja (Prágai Iparm?vészeti Múzeum).
1877-ben Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. 1885 ?szén Mucha Münchenben letette figurális festészetb?l a vizsgát, és felvették az utolsó el?tti évfolyamra. Az akadémia matrikulájában az áll a nevénél: „Tandíj nem fizetése miatt törölve”, de ez valószín?leg nem befolyásolta tanulmányait.
A fest? müncheni kétéves tanulmányainak eredményességét jelzi többek között egy díj is a Cirillt és Metódot ábrázoló nagyméret? képért, melyet a cseh telepesek észak-dakotai (USA) Pisek településén álló Nepomuki Szent János templom számára festett 1887-ben.
Az 1886-os évfolyammunkán, a Zsuzsanna a fürd?ben cím?n, illetve a Cirill és Metódon kívül még jó néhány képet ismerünk a müncheni korszakból. Ezek egyrészt a Faust témájára készült szénrajzok, másrészt különböz? lap- és könyvillusztrációk, amelyeket sógora, Filip Kubr adott ki HustopeÃ?Âében.
1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az id?ben gyakran kellett nélkülöznie is.
Els? nagy sikerét 1894-ben érte el, amikor díjat nyert a párizsi Sálon kiállításán. Ugyanebben az évben Sarah Bernhardt színészn? megrendelésére a bizáci mozaikokat idéz? stílusban elkészítette Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját, ami egy csapásra híressé tette. Sarah Bernhardt szerz?dtette, hét évig az ? és színháza (Théâtre de la Renaissance) számára készített plakátokat, s folyamatosan érkeztek megrendelések párizsi cégekt?l, csoportoktól, magánemberekt?l, még Angliából is (Nestlé).
Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította el?, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja. Sarah Bernhardt körülrajongott párizsi híresség volt a 19. század második felében s a 20. század elején, kortársai ?t tekintették a valaha színpadra lépett legjobb színészn?nek, az ?t hirdet? plakátok többségét Mucha tervezte 1895-1901 között.
1898-ban egy szabadk?m?ves páholy tagjává fogadták. Az 1900-as világkiállításra ? dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Ezután néhány évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. 1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelent?sebb munkája a Szláv eposz húsz festményb?l álló sorozata. Az 1913-ban festett képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.
Princess Hyacinth
1911
Technique: Lithography
Museum: Rupertinum, Salzburg, Austria
Unique URL: http://www.terminartors.com/mucha-alphonse/princess-hyacinth-9007-p
400×601
Alfons Mucha 1897-b?l származó plakátjain és festményein t?ntek fel el?ször szláv karakterjegyeket visel? n?alakok. Párizsban rendezett második egyéni kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv vonásokat visel? leányt, valamint morva százszorszépkoszorút választott. Ezt azután számos hasonló n?ábrázolás követte. A szláv vonású n?k kulcsszerepet kaptak Muchának azokon a plakáttervein, amelyeket kés?bb a szül?hazájából érkez? megbízásokra készített. Mucha a leánytípust a cseh és morva vidék buzgó vallásosságának rendelte alá, anélkül azonban, hogy falusi „leányainak” természetes bája elveszne. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst visel? n?alak a m?vész számára a pravoszláv eszmék megtestesít?jévé vált, és inspirálóan hatott a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz cím?, messianisztikus képciklus megvalósításához. A valaha historizáló színpadi díszletek világából el?lép? Alfons Mucha szemei el?tt id?s korában ismét a nagyszabású, teátrális él?képek lebegtek. A Szláv eposz a mai napig a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata.
Gaugin, Mucha harmóniájánál
1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Ez volt a kezdete amerikai korszakának, amely 1910-ig tartott, amikor családjával visszaköltözött Csehországba. Az amerikai kontinensre való megérkezésekor Muchát az Art Nouveau vezet? képvisel?jeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ? színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéinak csináltak hírverést. Egy sor fiatal amerikai m?vész tanult korábban Mucha párizsi m?termében, akik ugyancsak szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i fels?bb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekb?l az olajképekb?l azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége, ami elhamvadt a hosszú festési procedúra alatt.
The Apotheosis of the Slavs
1926
Technique: Oil on canvas
Museum: Private collection
Unique URL: http://www.terminartors.com/mucha-alphonse/the-apotheosis-of-the-slavs-90010-p
823×100
Az ünnepelt mester 1910-ban visszatért Csehországba, ahol m?vészetének középpontjába a szláv jelképek és a szlávok korabeli sajátosságai kerültek. Csehszlovákia megalakulása után ? tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit, 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az els?k közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüd?gyulladást soha nem heverte ki és meg abban az évben elhunyt.
1930
Mucha a századforduló m?vészetében els?sorban a plakátok és az alkalmazott m?vészet területén alkotott kimagaslót. M?vészetében el?terében egyik oldalon a különcség, a stílusérzék, a jelképek és az allegória nyelvezetének egyedi alkalmazása, a másik oldalon a modern sokszorosíthatóság lehet?sége és a képalkotó technikák hatékony alkalmazása állt.
A m?vészetek – Tánc
1898
Bár m?vészetét a szecesszióra jellemz? kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges n?alakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú m?vész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, sz?nyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, M?vészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok.
A szecesszió mestere, vallja az egész világ, és valóban nem volt ennek az állhatatlanul soknev? és állhatatlanul sokféle stíluskorszaknak olyan vívmánya, amelyet ne használt volna fel – avatottan. Kezdjük a n?kultusszal. Kiállításrendez?i telitalálat az a Bernhardt-szekció, valóságos Sarah Bernhardt-szentély, amely a látogatót fogadja freskólélegzet? litográfiáival.
A n? mint kaméliás önfeláldozó, a n? mint Krisztusnak megtér? jámbor, a n? mint gyermek- és családgyilkos, a n?, aki nadrágszerepben is elragadóan izgalmas n? – a Muchát fényes karrierjén elindító Bernhardt szerepei számtalan változatát kínálták és követelték meg e hódolatnak. Amely hódolat – kicsit a kerít? erotikus kínálatával is – folytatódik a színházi plakátok után, a színházi plakátokon kívül is. A JOB szivarkapapír aranyhajú lánya valahol a mámor egészen gyanús szféráiban lebeg, a Trappista lik?r fogadalmasa nyakig zárt és megközelíthetetlen, mint egy Szent Erzsébet-festmény, a képz?m?vészeti kiállítás fest?n?je vagy modellje telt, de fiatalos mellet enged látni.
Csak a haza, Csehországnak szánt plakátok tenyeres-talpasan erkölcsösek, egyébként mindenben erotika, de mindenben tartózkodó, halk pikantéria. Ha jobban megfigyeljük, az Évszakok cím?, oly népszer? pannóciklus nemcsak az éghajlat változásait, mintha a sz?zi naivitás, a csábos érettség, a tapasztalaton túli elégedettség és a téli b?nbánat leányait és asszonyait is felsorakoztatná – most is kissé szerepjátszós-színpadiasan, mert az apró teatralitás nem csak a dívák kiváltsága; valamennyiüké.
Évszakok
Ezek a n?k egyébként mind szecessziósak. Hisztérikusan karcsúak, dallamos vonalú derékkal, szeszélyesen hömpölygetett öltözékekkel és szecessziós dekorációba oldódó hajzuhatagokkal. Többnyire síkba transzponáltak, látszólag nincs is testük, csupán két dimenzióban hömpölyg?, lebeg?, sziluettszer?en szétterül? öltözékük, amely csak rafináltan sejteti, olykor persze szabadon engedi a pompás testformáikat. Mucha bravúrosan alkalmazza azt a korszakban gyakori technikát, hogy a meghatározó síkábrázolás átvált a három dimenzió illúziójába. Mindig ezt alkalmazza.
Moe et Chanson
1899
Technique: Watercolour
Museum: National Museum in Warsaw , Warsaw, Poland
Unique URL: http://www.terminartors.com/mucha-alphonse/moe-et-chanson-9005-p
A látványt gazdagítandó, Mucha kölcsönöz és eklektikus, de nem ? az egyetlen ebben a törekvésben. A dölyfös stílusteremtés, amely a m?történetben el?ször deklarálja, hogy szakít minden múlttal, hogy sosemvolt, új formavilágot teremt, tudjuk, azért éppen eleget nézett vissza, ezt teszi Mucha is. Szecessziós alkotóhoz ill?en olyan dekoratív elemeket kreál és használ fel, mint a Tosca-plakát legyez?s és talán-kígyós, talán-hattyúfejes mustrái, mint a Napszakok virágokból összeszárított és lepréselt sarokdíszei, mint a M?vészetek-ciklus sosemvolt, kitalált aurái. Csupa önkényes, art nouveau-kreáció. Ám legalább ilyen fontos szerepl? a gyakori mozaikháttér, amely Teodóra császárn?i pompát, ravennai isteni fenséget kölcsönöz tragikáknak, nyomdasziréneknek és táncosn?knek, ha csak festett arany, akkor is. A lebilincsel? Bizánci fejek címe magáért beszél, a Napszakok kerete neogótikus, néhány téli háttér a távol-keleti fametszetek puha líráját követi. A nevezett sörreklám félig fedetlen hölgye Arcimboldót és Caravaggiót egyszerre idézi – de, említettem, nem ezért más Mucha szecessziója.
Sarah Bernhardt – a modell és a m?
.
Aubrey Beardsley, a stílus másik nagy alkotója néhány évvel korábban ceruzarajzot készített Sarah Bernhardtról, és nagyjából egy id?ben, 1894-ben fejezte be A kaméliás hölgy cím? tus-akvarell kompozícióját. A portré akaratosnak, fenségesnek és dúltnak ábrázolja a fényképek szerint szépségesen lóarcú nagy színészn?t, az illusztráció pedig aprólékos, kényesked? pipereasztal elé állítja a démonos-pávamintás hálóingbe, felfújt nagy fésülköd?köpenybe burkolt címszerepl?t. Kicsit undokul, kicsit együttérz?en – ez is szecesszió, s?t, ha meggondoljuk, a szecesszió a maga teljességében inkább ezt jelenti. Beardsley elátkozott erotikáját, Klimt szívós szimbolizmusát, a gödöll?iek könnyes meghatódottságát. A szecessziós festészet és szobrászat általában nem volt boldog. És ha Mucha párizsi környezetében szétnézünk, ha stílusra, szándékra, magatartásra figyelünk, és nem lexikonkategóriákra, akkor is tartalmakat, az önfeledt életörömnél drámaibbat, karcosabbat, zavartabbat látunk.
Toulouse-Lautrec n?- és táncosn?imádata kétél?, plakátm?vészete is komisz. A Nabis fest?i dekoratívak, de szenvednek vagy szenvelegnek. Gauguin, aki egy fotón hiányos öltözékben zongorázik Mucha m?termében, menekülve keresi az idillt, és ez az idilljén meg is látszik. A múlt-múlt századforduló nem volt zavartalanul boldog sem a m?vek, sem a történelem tanúsága szerint, de ez Alfons Mucha ragyogó életm?vének értékét nem csökkenti egy hajszálnyit sem. Aki olyan Kaméliás plakátot költött – nyugodtan írhatom: költött – Sarah Bernhardtnak, amelyen a tünékenyen rózsaszín háttér igazi ezüst csillagokkal telik meg, amelyen fehérnek tetsz? testszín? lepel lényegíti istenn?vé a f?szerepl?t, s amelyen fáradtan, reménytelenül zöld kamélialevelek utalnak a végkifejletre – egyszóval, aki a m?faj ilyen remekm?veit ontotta magából, azt nem lehet aláértékelni.
A m?faj természetesen iparm?vészet. Alkalmazott alkotások, azaz funkciót szolgáló, er?s hatású, gyönyörködtet? m?vek. Alfons Mucha m?vei az egyetemes iparm?vészet remekei, amelyeknek a boldog tökélyén értelmetlen számonkérni a reprezentatív portréiban is keresetlen, néha fullánkos Klimt, s a többiek tartalmait, de amelyeket ott kell látnunk az iparm?vészetben egyébként is hatalmas korszak hatalmas mesterei, a hasonlíthatót hasonló magasságban teljesít? Van de Velde, Mackintosh és a belga építészek munkáinak közelében.
Meg nem érdemelt tragédiája a mesternek, hogy csalódást kés?i, tartalmakat, s?t ideológiai tartalmakat közvetít? m?vei hoztak. A második terem kissé zavarban lév? hátsó traktusa csak töredékesen utal arra, ami köztudott, hogy Alfons Mucha, ez az önfeledten francia és világpolgár m?vész egész életében a cseh nemzet és a szlávság nagy eposzának megfestésére készült. Mire hozzájutott, mire önállóvá vált hazájában befejezhette és bemutathatta mitikus óriásvásznait, az id? túlhaladt a szecesszióján is, a historizmusán is. Kupka, Gutfreund, a cseh szürrealisták huszadik századában már nem volt, nem lehetett sikere.
Hosszú hajú lány tulipánokkal
1920
Források:
Magyar Nagylexikon 13. Budapest, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. p. 347–348.
JiÃ?â?¢í Mucha: Alfons Mucha, Meister des Jugendstil, 1966. (magyarul a Tandem Grafikai Stúdió gondozásában jelent meg 2005-ben, ISBN 963-86618-5-2)
Róza Gyula – Népszabadság
wikipedia.hu
szepmuveszeti.hu
Bankos Szilvia
Küls? hivatkozások
- A Szláv eposz képei
- A Prágának ajándékozott képek (Egy része megtekinthet? Budapesten a Szépm?vészeti Múzeumban március 20-tól június 7-ig)
- A prágai Mucha-múzeum
- A budapesti Szépm?vészeti Múzeum Mucha-kiállítása, 2009.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
