Kavyamitra Maróti György : Pár beszéd

Nyomtatás

Mottó:
„A világon bárhova mennél,
rajtad a tábla
(mintha nyár lennél):
„Szabadság miatt zárva!
Szabadság miatt zárva!
Szabadság miatt!”
(Dévényi Ádám)

„Hiányzom?”

„Ugyan miért?

Van hozzám méltó elég.

H? társ, lágyszavú szeret?,

volt és lesz mindég.”
„Gondolsz velem…?”

„Nem!

Miért gondolnék?”

„Emlékszel…?”

„Dehogy! Mire

emlékezhetnék?

Szenvedés tíz hónapjára?

Volt nyomorúság, elég!”

„Minden éjjel…”

„Nem érdekelnek
az éjszakáid!”

„Elfeledtem…”

„Mit elfeledtünk,

maradjon a feledésé…”

„De akkor…”

„Az akkor az akkoré…!”

„És majd…?”

„A majd nem létezik,

és nem lesz majd soha!”

„Tudod, Attila sírja el?tt
a pad…”
„Kinek kellenek sírok és padok,
el-szétvonult kísértethadok?”

„…meg a másik pad, a téren…”

„Van terem elég sok téren…”
„…mókusok keresgélnek vadgesztenyét…”
„ Amit tavaly szedtünk, elrohadt
már, remélem, régen.”

„Írtam egy verset neked!”

„Dobjad ki, és feledjed el!”

„Egyetlen szótag:

nem! Kimondani könnyebb,

hisz nincs rajta rag.”

„Persze: egyetlen.
Hány szótagból álljon a

szó? Csak nem „igen”?
„Akkor hát: ég legyen veled!”

„Ég igen: de te sohase!”
„Most szabad vagy végre?”
„Szabad? Most kötöztem

magam az igazihoz végleg…”