Horváth Lívia : (Gyümölcsök – 1.)

Nyomtatás

Te velem vagy, én veled vagyok
ma, a porszem égen,
világiak feltün? ködében
zaklatott húsokon
feszülünk te meg én.
És holnap lelked végtelenjében
is ott vagyok, a tündökl? sugáron
a fények pára tükrén
a bogarak él? ölén,
hullámzó patak parton hullámzok én benned
ver?fényes napsütésben felemellek téged
és odaadom, mit odaadsz, és egymáson osztozunk
mi, tökéletesen együtt
mi Föld egész, mi csadatev? szentek
Veled vagyok. És te én vagy.
Hova tartunk tudjuk bent,
a végtelen csodás homokszemek között
egyek vagyunk a léttel
És imádjuk, ahogy köztünk a semmi is imádja a mindent.
Mi nem halunk meg, és nem élünk többé külön.
Én nem kérdezek, és én jó vagyok így
én megtértem magamhoz,
én már boldog, boldog,
boldog, és szabad vagyok.

——————————————————————————–

Kedves Lívia, tömve helyesírási hibákkal! 🙁