Végre eljött a vasárnap, anyának nem fájt a feje és a nagy sárga bőröndöt pakolta telis-tele, hogy indulhassunk a Balatonra nyaralni, a forró leheletű várost magára hagyni.
Kértem, engedje, segítsek, hisz a ruháim magamnak kell elrakni, ha valamit majd keresek, tudjam mit dobjak félre és mi az, ami nem is igazán kellene, de nem tudok választani, így teszek vagy tíz ruhát, kell még rövidnadrág vagy öt-hat, póló legalább két tucat. Fürdőruhát is tettem hetet, igaz egyet anya a szekrényben felejtett — jó lett volna pedig a hétfői napra, hiszen azért is hoztam minden napra másik színűt, hogy azt vegyem fel, amelyik illik a hangulatomhoz — anya a sodromból néha kihoz.
Vinnem kell néhány babát, tollast és kártyát, kifestőt meg színes ceruzát, lemosható filcet, a régi plédemet, a macimat nem hagyhatom, egyedül félne itthon. Jaj, itt ne maradjon a kedvenc párnám, a sminkkészletem, aztán még szandál és papucs, sétára félcipő, és eső esetén a kis csizmám…
Nem értem, anya miért néz rám ferde szemmel, hisz annyira pakolok, hogy a rosszalkodásról is megfeledkeztem, igaz a bőröndben már alig van hely, anyának talán egy másik kell.
Az esőkabátom, a hajgumik, no meg a színes csattok, a fésűm és a karkötők, hozzá a nyakláncok, kell még a tabletem, fényképezőgépem és el ne felejtsem betenni néhány tegnapi emlékem.
Azt hiszem, én készen is vagyok, már nem is aggódok, hogy nem lehet lezárni a bőröndöt — pedig anya az övét nekem adta, neki maradt az enyém — éppen belefér néhány dolga, egy fürdőruhája, meg talán egy szanda, ha mennénk valahova. Kértem, ne vigye túlzásba a pakolást, ne legyen nagy a csomagunk, hisz csak egy hétre utazunk. Úgy látom, kicsit ideges, és törölgeti a homlokát — anya, kérlek igyekezz, a taxi már ránk vár.
Még mamit is akartam hívni, de már időm nincsen, ha megérkeztünk, majd felhívom — anya gyere már — te jó isten, az erkélyen maradt egy ingem…
…már azt el nem mondom anya mit mondott erre, csak átölelem nevetve.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Kozák Mari
