Seres László : Csak egy

 

Csak egy ölelésnyi

Egyetlen tenyérnyi 

Egy ujjnyi 

Egy érintésnyi 

Legyen amit itt hagysz

Magadból nekem 

Nem kell hogy lángolj 

S a szívem fájjon 

Gyönyöröd  végzetem

Hogy magába zárjon 

Elég az is

Ha elképzelem 

Legutóbbi módosítás: 2015.11.14. @ 18:52 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.