Nagygyörgy Erzsébet : Neuronfáim

Neuronfáim ritkás ágain,

a sorsom sérült bimbót bontogat.

Agyam mocsaras, sötét tájain,

belül rekedt egy rémült gondolat.

 

 

Talán már velem henceg a halál?

Bőszen borzolja éji álmomat.

Rettenet kísért, pont szíven talál,

vagy még várhat e kínos kárhozat?

 

 

Agyam égboltja szürke kupola,

csendben rám terül. Gondolat zenél,

akár egy apró arany fuvola,

amely boldogabb jövőről mesél.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet