Marthi Anna : Lélektánc, csere-bere

Pillantásod kiharapja szívem. De messze voltál.

Eddig csupán könyv engedett közelebb. Mifelé

áraszt jövőt gond és gondolat? Készen termőre

fogni – ismertbe kapaszkodva letűntnek hittből -,

összerakva szavaid, bepirosítom ismét arcomat.

Lelkünk táncával értünk el idáig. Karunk nyújtani

fontosabb vajon, vagy szárnyunk összeérinteni?

Megtaláltam sajátos hangodat. Sokfelé bolygató

lelemény, kivetkőztetni rögeszmémből, míg végül

békét lel nálam a testben-lélekben felépülő tudat.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.15. @ 20:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak