Maretics Erika : Rossz korban

 

 

Rossz korban születtem a földre,
mikor az öreg fák fény helyett,
sötétzöld álmokat susogtak,
anyám egy idegent szeretett.
 
Magasról dörgött rám az élet,
szomorú szomjúság lebegett
a fejem fölött szüntelenül,
ahogy anyám nyomán haladtam.
 
Árnyékom elillant egy sarkon,
satírozott vonalra vágyott,
nyűtt talpú cipőm vitt előre,
amíg én anyámat kerestem.
 
Csönd buborékba hullott a nap,
hazaért végre, talán hozzám,
gondolat-kar ölelte egyre,
zsebéből húzott közénk falat.
 
Tátongó fekete szemében
vigasz nem volt, csak konok átok,
nyolc évem ártatlan bűnei,
az édesanyám mást szeretett.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.