Böröczki Mihály - Mityka : Évfuttában

2015.05.12. Böröczki Mihály - Mityka Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mennek az évek,

vissza se nézek,

amíg ölében

ringat az élet.

 

Sorsom, az áldott,

fájta, ha bántott,

s kedvem ölelve

így kacarászott:

 

víznek, a kéknek,

fönt meg az égnek,

jó megörülni,

s élni a szépet.

Legutóbbi módosítás: 2015.05.12. @ 06:09 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.