Kozák Mari : Esőben

1.
Csak ült az esőben,
jéghideg cseppek verték
lehajtott fejét,
odabent toporzékolt
a ki nem mondott szó,
karjába kapaszkodott
a ma is félek-érzés,
halántékán dobolt
egy bolond gondolat,
az eső elmosta
a megszépült álmokat.

2.
esik…
az utca túloldalán
félénken lépeget
egy kirakatból szökött
szürke nagykabát,
hófehér ing igazítja
simára gallérját,
nyakkendőn megbotlik
a szellőgyerek,
esik…
ma az álmaim után megyek

3.
Tegnap is eső mosta
a házak csupasz oldalát,
hangosan tüsszögött
egy rövidke kis kabát,
pad szélén esernyő
ölelte magához a pillanatot,
szédült levélke
tócsába lökött néhány
ronda gondolatot,
cipőtalp csókolt tisztára
kopott kavicsot,
tegnap is eső mosta
az útszélén hagyott lábnyomot.

4.
esőben születik
a legszebb
el nem álmodott álom
ezért én egész nap
az eső mosta utakat
egyedül járom

 

Legutóbb szerkesztette - Kozák Mari
Szerző Kozák Mari 119 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.