Bakos Erika : Lét-szonett

Életsorsomat rója a tollam,
poéta létem sziromlágy alázat,
téptem virágaiból vagy százat,
hittel kiírtam szépét bánatomban.
Miközben az esztendőket tolta
az idő, néha kitört a vadállat,
hazáért, vagy szívért. Ma csak áthat
a tudat, hogy én a lelkemből szóltam.
Sötétet fogott a gyász-ceruzám,
naponta könnycseppes volt vers-ruhám,
ma már színesebbre írom a jövőt.
Még hosszú az út amin lépkedek,
bár belőlem sohasem lesz költő,
bús-lágy sorokkal barátokat nyerek.
Legutóbb szerkesztette - Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 208 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.