Nagygyörgy Erzsébet : Pesti éj

A pesti éjben, gőgös házak

görbe sora dülöngél.

Az utak bánat marta kövein

hőskorunk pora kavarog.

Szemérmes női pillantások

emléke szüremlik át

az idő ütötte réseken.

S a Duna, múlt idők néma tanúja,

tompán csillámló vizével 

 a mélyben kanyarogva olyan,

mint egy végtelen selyemszalag,

melynek lába nőtt,

 s a városon sietve átszalad.

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 167 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet