Vaskó Ági : Nyaklánccá fűzted

Saját kép

 

 

 

Látod?
bohócruhám virágzó tarka rét,
mosoly ragyog a karcsú szirmokon,
lótücsök húzza az örömzenét,
álmok ébrednek régi kínokon.

Érzed?
bohócruhám virága mind kinyílt,
bódító illat leng a mellemen,
izzó pipacs vére hiába sírt,
nektárgyöngyök ragyognak szívemen.

Hallod?
álarcom koppant; nézd: a földre hullt.
Rizspor temette múltam-megrepedt,
nyüszítő fájdalmam eléd gurult…
s te nyaklánccá fűzted könnyemet.

Legutóbbi módosítás: 2014.12.04. @ 21:40 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.