Saját kép
Látod?
bohócruhám virágzó tarka rét,
mosoly ragyog a karcsú szirmokon,
lótücsök húzza az örömzenét,
álmok ébrednek régi kínokon.
Érzed?
bohócruhám virága mind kinyílt,
bódító illat leng a mellemen,
izzó pipacs vére hiába sírt,
nektárgyöngyök ragyognak szívemen.
Hallod?
álarcom koppant; nézd: a földre hullt.
Rizspor temette múltam-megrepedt,
nyüszítő fájdalmam eléd gurult…
s te nyaklánccá fűzted könnyemet.
