Vaskó Ági : Nézd a kertem

Nyomtatás

Nézd a kertem –

mint a lelkem,

virágaim fénnyel fonva,

hatvan évem leng a légben

nap csókolta illatokba’.

Gyermekbölcsős rózsaszirmok

lehullnak ha jő az alkony,

majd szép lassan elszáradnak

megterített földdamaszton.

Nézd a kertem,

nézd a lelkem,

nincsen benne semmi csalfa,

csak az égnek azúr kékje,

áldott harmat csókos ajka.

Pajkos szellő kacsintása,

első táncát tőlem kérte,

botladozó lépésemet

hajbókolva megdicsérte.

Nézd a kertem,

nézd a lelkem,

rozsdás farkú nekem illeg,

gerlepár a kerítésen,

turbékolnak ; nem csak díszlet.

Sombokornak piros selyme

pókfonálból hálót ringat,

buksi fejű napraforgó

nyárutónak búcsút ingat.

Nézd a kertem –

mint a lelkem,

virágaim fénnyel fonva,

ujjaimra ima simul,

tiszta hittel van bevonva.