Vaskó Ági : Nézd a kertem

 

 

 

Nézd a kertem –

mint a lelkem,

virágaim fénnyel fonva,

hatvan évem leng a légben

nap csókolta illatokba’.

Gyermekbölcsős rózsaszirmok

lehullnak ha jő az alkony,

majd szép lassan elszáradnak

megterített földdamaszton.

Nézd a kertem,

nézd a lelkem,

nincsen benne semmi csalfa,

csak az égnek azúr kékje,

áldott harmat csókos ajka.

Pajkos szellő kacsintása,

első táncát tőlem kérte,

botladozó lépésemet

hajbókolva megdicsérte.

Nézd a kertem,

nézd a lelkem,

rozsdás farkú nekem illeg,

gerlepár a kerítésen,

turbékolnak ; nem csak díszlet.

Sombokornak piros selyme

pókfonálból hálót ringat,

buksi fejű napraforgó

nyárutónak búcsút ingat.

Nézd a kertem –

mint a lelkem,

virágaim fénnyel fonva,

ujjaimra ima simul,

tiszta hittel van bevonva.

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 106 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.