Elkötelezve a linkségre,
mossa bűneit korunk fehérre.
Elszabadul ördög és pokol,
felkorbácsolt indulat tombol.
Nagy halomba nő a szennyes,
derékig gázolunk benne,
üvöltenének a bölcsek:
ne engedjétek a pokolba sietőket!
Ó jaj, nem hallják meg,
nem hallják és nem látják meg.
Gyermek kezében gyilkos fegyver,
szívében harag, öröm helyett.
Ó jaj, nem értik meg,
nem értik és ők nem élik meg…
…erőtlenül vergődik az ész
mint fáradt, legyengült beteg,
aki az utolsó előtti
kenetet már sosem kapja meg.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.07. @ 17:45 :: Szulimán Eleonóra
