Marthi Anna : Putriles

Nehezebb lesz megtalálnod ott,

ahol a kirándulás átváltozott üres

kötrepálinkás üveggé az asztalon,

rongyselyem függönyt lobogtat a

huzat, egerek, legyek, gyermekek

várnak betevő falatot, visít a tévé,

moslékot ad, vámpírfogú túráztat.

Hétköznapi a körbeköpködött gond.

Hiába súrlódik, kijön-e kezeslábasból

a cseresznyefolt? A csend virítana,

nyakatekert ostobaság pereg, mint

a vakolat. Erjedt gyümölcsszag facsar,

pedig kihányná játékait az udvar…

Legutóbbi módosítás: 2014.08.18. @ 08:47 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1332 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak