Szepesi Zsuzsanna : Elneveltek

(látomás)

 

 

Gépzenére vonaglanak
fakó-szürke falak között,
s nem észlelik még a ködöt,

mely nyúlósan köztük lebeg,
arcuk mögé beszivárog,
s szemük előtt opál-hályog.

Mosolynak vélt fintorukban
nem csírázik a félelem,
nem tűnődnek az életen;

elméjükben az csak fénykép,
harsány színű festett üveg,
örök-édes cukorsüveg;

és eltart, míg véget nem ér.
Duzzad bennük a nagy semmi –
mitől fogják észrevenni? 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.04. @ 09:55 :: Szepesi Zsuzsanna
Szerző Szepesi Zsuzsanna 48 Írás
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy tagja lehetek körötöknek. Mesékkel kezdtem, versekkel folytattam, s könyvelhetek el némi sikert is általuk. Élményt, örömet szeretnék adni műveimmel. Okozzon oly örömet olvasásuk a tisztelt irodalomszerető embernek, mint megírásuk nekem - ezt kívánom! Írásaim egyre több helyen jelennek meg. Négy saját kötetem van eddig.