Pál Abigél : Harmónia

 

 

 

Keretet fon körém

őszi levelek ölén

egy csendélet- színű,

afrika meleg-szél.

Csodálkozóvá lesz

minden csepp élet,

legyen az éjszín bogár

vagy villás szöcske,

az erdő langy fészkének

öblös fövenyén.

 

Nem múlik a nyár,

de nincs most idő,

ami még a télre vár.

Kavalkád és visszasodródás,

s üdítő koszorús lombhordár.

Andalítón felesleges a vad hő,

fagy és dér idő lenne már,

de mint ki ingyen koncra jő

falánk szívünk télre nem vár.

 

Csak húznánk-vonnánk 

hadd maradjon köztünk

a sápadó sugár,

de tudjuk itt bent,

beleszédül a természet

és agóniánk.

Legutóbb szerkesztette - Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...