M. Laurens : I.TRIPTICHON

M. Laurens

I.TRIPTICHON

(szonett hármas)

 

1. A POKOL

Itt nem létezik sem oltár se szentség,

És gyalázatos bűn a dicsértessék,

Elkárhozott hús ég pokoli bűzben,

Undor-szag terjeng a sátáni tűzben.

 

Gyűlölet, s paráznaság itt a módi,

Másokon lélektelenül taposni.

De hisz ezt tették nyomorultul élve,

Rabolva, gyilkolva, sohasem félve.

 

Mindnek kiégett már lelke réges-rég,

Imádságuk a káromlás, s hét szentség.

Emberségük nem is volt talán soha,

 

Nekik még a pokol sem oly mostoha.

Számukra a Sátán újabb ajándék,

a pokol tüze is csupán-csak játék.

 

 

 

2. A FÖLD

A pokol tüze is csupán-csak játék,

– a kovácsolás, izzó vasra ráfér-

hol kalapács alatt görbül a gerinc,

és önkéntes rabszolga vagy jószerint.

 

Tenyered kérges napi betevődért,

harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként,

nap mint nap a földről újra felállva,

megváltásod napját hiába várva.

 

Küzdesz hasztalan, magadért és másért,

küzdesz hittel, egy igaz látomásért.

Minden erőd a tisztességed s hited,

 

így eljuthatsz majd békédhez, úgy hiszed.

E hit ad neked új erőt a földön:

A lélek örök, s tested csupán kölcsön.

 

3. A MENNY

A lélek örök, s tested csupán kölcsön,

a sár fájdalma lenn maradt a földön.

S teremtőd álmát most valóra váltva,

újabb csillagként jöttél a világra.

 

Mert csak a tiszta lélek válhat fénnyé,

oly öröklétű izzó teremtménnyé,

ki utat mutat a földi sötétben

sarkcsillagként, a tévelygők szívében.

 

Emberként kiálltad a végső próbát,

a kölcsönvett test, elvégezte dolgát.

Ám a szent fény is olykor aprót lobban

 

amikor a szív emléke feldobban.

Tán neki is hiányzik az irgalom,

a halandó lét, a könny és fájdalom.

 

( Pest-Buda 2013. november 3. )

 

Pödör György barátomnak ajánlva

Legutóbbi módosítás: 2013.11.05. @ 15:51 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )