Mit érnek a geopolitikailag statikus művek? Ha beléjük számítjuk a szerző makacsságát is, fél kutyafület sem vakarnak meg, mert lehetetlen őket aktualizálni. Ráadásul nem is kódolnak, tehát a sorok között is elég nehéz összegereblyézni az örök érvényűt.
Nézzünk egy konkrét példát. Van az a „Pál utcai fiúk” című, leszűkített mű. A név itt kötelez, mert nem valódi, és minden nem valódit kötelesek vagyunk igazivá, ha úgy tetszik, mindenkor fogyaszthatóvá tenni.
Persze létezett az iskola, a grund és ehhez hasonló smafuk, de arról már senki sem beszél, hogy a kis szőkének nevezett, százkilencven magas Nemecsek Rolls Roys-szal járt a suli fedőnevű háttérhelyre. Semmiféle atyáskodó barátság nem létezhetett beosztottja, Boka János részéről, akinek mindössze egy kéthengeres, első osztályú lóra tellett. Érkezéskor, minden alkalommal le akarta rúgatni patájával a márkajelzést, de az olyan masszívan odarendeződött, hogy sosem sikerült, pedig lovának is örökre használatos patkói voltak!
Az egész egy katasztrófaturizmust fedő, gigászi világvállalkozás volt gittegyletnek álcázva, ahol kizárólag azért írták kicsi betűkkel Nemecsek igazgató úr nevét, hogy megkülönböztethető legyen, és mindenki tudja, ő a góré. A főnöknek rejtőzködnie kellett; adóügyek, miegymás is számításba jöhetett, így minden kellemetlenséget át lehetett hárítani a gittre.
Az a farakásokkal teli, ronda és veszedelmes hely maga volt a katasztrófa. A Janó nevű turista, egy vagyont fizetett, hogy bizonyos ideig birtokolhassa az adrenalinszint-felpörgetőt. Szeretett rettegni. No, Áts Feri és a Pásztor fedőnevű juhászok, meg a többiek, akik természetesen soha nem viseltek vörös inget, hanem csakis márkás cuccokban jártak, nem ellenségek, hanem barátok voltak. Ha úgy tetszik, csendestársak.
A füvesített kert pedig magánvállalkozás, természetesen az ő tulajdonuk volt. Írói képzelgés, hogy csupán akkor mehettek volna be sandán, bátortalanul, mikor nem látták őket. Rendelkezésre bocsájtással ők is szolgálták a katasztrófaturizmust. Minden egyes pálma vödrében — a pálmaház külön attrakció volt, a szó legszorosabb értelmében —, hatalmas vonzerővel üldögélt egy-egy katasztrófára vágyó, olyanok, akik közel sem tudtak annyit fizetni, mint a dúsgazdag életművész, aki Tóthnak nevezte magát. Ki tudja, mi az igazság? A cél érdekében, magyarul is hajlandó volt megtanulni… A következő szezonra kibérelte magának az egész pálmaházat. Egyedül akart, nyakig csücsülni valamelyik tövénél. Az úgy nézett ki, hogy még a grundbungaló adrenalintermelését is meghaladja.
A tanár urak alig mertek Nemecsek vezérhez szólni, tudták, ha rosszul fordul a kocka, rengeteg a vesztenivalójuk. Nekik egy rendes montira sem tellett, amikor Geréb megvette magának a Mercedest. A Tóth kedvéért képesek voltak némi csörömpölőt rendezni, persze festékszórópisztolyos játék volt az egész. A műveletet nem nappal hajtották végre, éjjel ment a show. A katasztrófaturista természetesen nem láthatott semmit, csak a hangszórókból bejátszott géppisztolyropogást hallotta. Közben jobbra-balra estek az emberek.
Már el is döntötte, hogy legközelebb az Atlanti óceán átúszásával próbálkozik egy deszkadarabon, de reggelre, amikor rátalált a hihetetlenül sok, mindenféle színű, azonosíthatatlan, kifolyt latyakra, olyan élményözön döntötte dugába kicsinyes deszkaúszó ötletét, hogy könyörgőre fogta. Lehetne-e a pálmaházas év után újból a kis, szeles bungaló szorongója?
Nemecsek már elhatározta, hogy irodaházat épít oda és a tizenöt plázáját, amelyek közül hármat Boka, kettőt Csele, egyet Csónakos, négyet Áts Feri, a többit a még mindig einstandoló Juhászok vezettek.
Ekkor tört ki a botrány. A Pásztor álnevű kettős, egy alkalommal megpróbálta Áts Feri MP3 lejátszóját megeinstandolni, ám mikor erről Boka értesült, rögtön szólt Nemecseknek, aki rájuk küldött egy, Csele és Barabás vezette kommandót. Persze, Geréb is benne volt, na meg a Tutajos.
Áts Feri nagyon szeretett volna kiugrani, de anyagilag nem sikerülhetett neki, ezért titkos szövetséget kötött a Pásztorokkal, és Nemecseket— szándékosan kevés üzemanyaggal tankjában —bele akarták repíteni az Atlanti óceánba egy bérelt F14-sel.
Nemecsek nagyon élvezte a dugóhúzókat, el is határozta, hogy a katasztrófaturizmus ágazatba beveszi ezt a műfajt is, ám egyik zuhanás közben, az üzemanyag kijelzőre pillantva rájött, hogy ez csapda. Addig is tudta, de úgy gondolta, hogy a célon túl valamit nyerészkedni lehetne. Kidobta a robotpilótát és katapultált. A kilövődés eszébe juttatta a múlt század első zongoraverklijét, ami a különféle fürösztéses elméleteket rögtön le is zongoraverklizte. A wurlitzerekről, textilmágnás apja ugrott be neki, aki a szabóágazat európai ura volt. Nemecsek nagyon jó úszó volt, el is indult Európa felé, amikor észrevette, hogy egy kis gumicsónakban szembeeveznek a Pásztorok. Az óceáni talapzatot érintve, kamatlábai hozzásegítették a kilábaláshoz. Pásztorék edzettek egy jót, bár szégyen, de elfáradtak félútról visszaevezni satnya testalkatuk miatt.
A békekötés nem egészen sikerült, de Al Capone-i fordulat sem történt. Ernő átengedte Áts Ferinek a katasztrófaturizmust, és magánvagyonából, drága édesapja nevére megvette a világ összes textilgyártóját, létrehozva a „Pál utcai fiúk” márkát. Csendestársnak befogadta a nagy ellenfeleket, de a kondér mellett, a kis gittegyleti fedező tagok is zsíros húsra találtak. A „ne félj Nemecsek” önbuzdítás, a valóságban „nem félsz Nemecsektől” formában lehetett jelen. Ezért van az, hogy ma is mindenki Nemecsek akar lenni. No, de ezzel le is lőttem a kezdeti kijelentést, amelynek értelmében ez a mű nem lehet örökérvényű.
A XIX. században, Pálfalván, Nemecsek, Boka és Geréb — akkor még kihagyták Áts Ferit, mert aljobbágy volt csupán —, egy váratlan árvízvédelemben valóban egytől-egyig odapusztult, Nemecsekkel együtt.
A nagy francia forradalom idején Boka és Geréb mindenáron honosítani akarták a guillotine-t, mint a humánum eszközét.
A tatárjárásról nem sokat beszélek, mert ott a Pál uradalom teljes jobbágysága lekaszaboltatott Bokás, Cseles, Csónakos, Barabásos, Nemecsek Ernős, urastól együtt.
De ott van 896, amikor Boka, akkor még Bakü néven és Áts, Átcsi néven, egy-egy Árpádnak alárendelt sereget vezetett. A két csoport Nemecseknek — Netsouk néven — volt alárendelve, ők nyugati áldozatok lettek. Nem voltak képesek egy helyben ülni, de a beszerző utak akkor is nyugatról történtek. Egy ilyen alkalommal mindnyájukat kivonták a forgalomból.
Ugye világos, hogy ez a Molnár nevű, aki golyózásról ír, és persze a nem Pál utcai tulajdonlású füvészkertről, akaratán kívül vétkes tévedésbe esett. Végül, ha nehezen is, ki lehet bogozni, a minden történelmi korra lebontott mondanivalót…
Esetünkben, Nemecsek Ernő megjátszotta az Atlanti óceán átúszása utáni elképesztő halálát, mert a háttérből sokkal könnyebb irányítani egy birodalmat… Hogy minél valóságosabb legyen ez az egész,
Boka kéthengeres lovával és Áts Feri — akik kebelbarátok voltak, mint mondottam, csak játszották az ellenséget — leparoláztak a Nemecsek rezidencia előtt, amelynek mindössze egy szintje volt a föld felett található, a többi negyvenhárom, úszómedencékkel, saját cseppkőbarlanggal és földalatti repülőtereivel, az alagsorban.
Indulás olvasni!
Legutóbbi módosítás: 2013.11.07. @ 11:39 :: Boér Péter Pál