Furuglyás René : Megállt órák

Sötét az ég,

már madár is néma…

Szél jár a fákon,

de koronájuk méla.

Nem zenél magnó,

s üres a képernyő…

Nem világít köztér,

szép égi menyegző.

Ébren vagyok még,

nem alszik a lámpa…

Utolsó fények nyúlnak

el a kis szobára.

 

Kattan még az óra,

meddig… meddig még?

Bízzak a holnapban,

fénylik majd az ég?

Mennyi terv és álom

nyúlik át a máról…

De következő nap is

mindig egyre gátol.

Elindulok végre;

mondtam én ezerszer…

Lusta holnap ver el,

s nem visz rá a kényszer.

 

Nem várom a holnapot,

kivettem az elemet…

Éjszakában ragadtam

a Hold is megdermedt.

Kabátomat fogasról

vállamra teszem…

Holdvilágos éjszakát

a nyakamba veszem…

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
"Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )