ez köt hozzád.
hogy lehetek a huszadik senki,
vagy szél a hegyek ormán.
normál állapotban nem csípem a szelet:
vet, arat, elsuhan….
de így, ahogy bel?led felszakadván magammá:
term?; láncos rohanás. szelíd vadul viszlek.
igen. bennem suhansz; már képtelen lennék téged
elhagyni. tulajdon(-ság-)ok sallangjait fosztja még vissza
bár a tér-id?. gyanús árnyékok hörgik el a reggelt,
mégsem félek. ölel? tekinteted tiszta alázatában,
mint János a Jordánban folyvást öntudattá keresztelsz.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.20. @ 20:19 :: Szakál Magdolna
