Furuglyás René : Elesett…

Szép napra virradunk…

Az utcák már népesednek,

mi is elindulunk,

most vége mindennek…

A szép Nap elvonul…

Egy fiú szalad zászlóval…

Már minden elvadul!

Katonák puskákkal…

Még fel sem keltem álmomból!

Két világ között állok,

s l?nek az ablakból…

Üldözötté válok…

Mit tettem?

Tán embernek születtem?

Ez vétek? Legyen hát…

Énekeljük a szabadság dalát…

Most tankok kerülnek az utcára

Gyermeket talál futtába…

Ki érdemel ily sorsot?

A harag mindenkire lesujtott…

Ha már itt vagyok, teszek!

A hazáért én büszkén elesek…

S kikapom a fiú kezéb?l a zászlót,

nekifutok a tömegnek.

Távolról durranás szólt,

s én lehanyatlok…elveszek…

Emberek vesznek körbe…

Az utca mocskos..fel van dúlva,

férfi és n? vérökbe fúlva…

A gyászoló tömeg tagjai

szeretteit keresi…

Ne keresd galambom…

Jobb ha nem látod ezt,

elég ha én láttam

Puska az emberrel mit tesz…

Mit tesz azzal ki fogja,

s kit elküld vele a pokolra…

Feldúlt nap volt…

Már az éj is leszáll

Ingemen vérfolt…

Szívem lassan megáll…

————————————–

 

 

Kedves René, a következ? tanácsokat találom megszívlelend?nek:

 Kerüld a szóismétléseket és szintaktikai konstrukciók okozta szándékolatlan monotóniát.

Írj gazdaságosan.

 Húzz ki minden redundanciát és kett?zést.

 A halmozódó hatások, a túlzásba vitt lelkesedés és a szentimentalitás gyakran lírai giccshez vezetnek.

A nyelvi gazdagság és a differenciált kifejezésmód tekintend?k elérend? célnak.

Minden, ami kifeszített, kicsavart, szemétkosárba való.

Skatulyaszavakat hagyd meg a kofáknak.

A m?vészies líra, ha meggy?z? is, apróságokra vesztegetett id?.

Sztereotípiák, klisék és trivialitások a kifejez?er?s nyelv és a meggy?z? stílus sírgödrei.

 

A világraszóló igazságok nem lehetnek mások, mint gondolati klisék. Akkor is, ha „igazak”: igazságuk elhasználódott. A következ? egyenlet érvényesül: absztrakció + klisé = súlyos hiba.

 

A nyelvi túlzásoknak és torzításoknak, tudatosan használt stílustöréseknek világossá kell tenniük funkciójukat, és meggy?z?nek kell hatniuk.

Nem szabad tolakodónak vagy mesterkéltnek lenniük, vagy öncéllá válniuk.

 

A szavak hangzása, a mély vagy magas magánhangzók túlsúlya, az alliteráció, asszonanciák, felt?nés nélküli rímek, vagyis a nyelv „teste” szuggesztív, s?t mágikus er?vel bírnak, amely alól az érzékeny befogadó aligha vonhatja ki magát.

 

Vannak nyelvi erények, ezek pedig: világosság, pontosság, dinamika, közvetlenség, változatosság, szín és elegancia.

Nos, a fenti sorokban ezek nem fellelhet?k.

 

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )