az ajtón cicus matrica nyivákol
ahogy belépünk
kék csengő csendül fel
piros-fekete kutyafarkincás akasztók
előtt akadunk el
csókolózunk
csókolózunk
lerúgod cipődet
csókolózunk
lerúgom cipőmet
mezítláb csókolózunk
a félhomályban
aztán hátrálva
megbotlunk a porszívóban
megyünk tovább
így jó nekem
a parketta hűvösen tapad
a nappaliba
tolsz finoman
ismerősen mozogsz
kikerülöd a ruhaszárítót
nem engedsz el
ciki régi bugyik és zoknik
a piros kanapé felé
navigálsz
talpaddal felkapcsolod a villanyt
nem kérdezem honnan tudod
leülsz és öledbe ültetsz
nézlek és látlak
látsz és nézel
a narancssárga fényben
a fraktálok lágyan mozognak
a szád közeledik felém
apránként megszámolsz
szám vagyok
homlokszemöldökszempilla
arccsontokfül
szavak mögé akarlak csókolni
a fülembe szuszogsz
a borostádat szaglászom
épp csak hogy karistol
tenyered megtámasztja hátam
sarkaimon ülök
a farmeron keresztül érzem
a szavak mögé akarsz csókolni
az ujjaimmal számolom
a csigolyák közti teret
hátadon megállunk
mert szemmel kell
hogy tartsál
figyelsz
belélegezlekkilélegezlek
ha szédülök
karodba kapaszkodom
a szám közeledik felém
fraktálhullámokban
csókolózunk
csókolózunk
csókolózunk
egy nyelvünk van
megszámolhatatlan
Legutóbbi módosítás: 2012.08.25. @ 06:48 :: Fenyvessy Szilva
