a szemközti falon üldögélsz
aranyköntösben a cigid mögött
megsózod a rántottát
újra kivirágzik a park
az anyu er?s
eres kezed rozsdásan zihál
elfárad a kövek cipelését?l
szemhéjadról felfeslik a varrás
a telesírt fiókokat el szokás temetni
az anyunak mindig igaza van
a végtelen nyugalom szétárad
ezentúl exportra termeled a nevetést
elfelejtsz félni és sosem halsz meg
retikülödben köveket hordasz naponta
Legutóbbi módosítás: 2012.07.08. @ 06:20 :: Hargitay Kuli Tamás
