Marthi Anna : Göndöröd?

 

rózsaszín levélborítékért mentem

utána figyeltem frissen mosott hajam

egy két tincs a végén göndörödött

erdejében sokszor veszni hagytak

bússá n?tt gondolatokat

kipróbálva nekem is sikerült

boldogan szaladtam fel a dombra

ahol házam állt

kibontottam a kontyot repült is valahány

napsugár szálait hozzáfonva

új gesztenyeszínt tett vállaimra a szél

elnehezült lépteim helyett szállt fel

szívem lírájától kértem

engedélyt

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.12. @ 06:51 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak