ha megköszönhetném, mir?l nem tehetek!
halálba indultál, én hogy megszülessek
csontjaimért kihullt fogakkal adóztál
ettél volna meszet – vágtam a megoldást.
nevettél, hisz bölcsen tudtad te a jöv?m
anya leszek én is, s minden visszaköszön:
keress majd helyettem öregebb barátnét
nem halok meg, mi baj, elcuccolok innét;
sírnék a válladon, mint szeppent kisgyerek
de te vigasztalnál: anya vagy, hát szeress!
