Böröczki Mihály - Mityka : Bikacsök

Nyomtatás

Nagy híre volt – használták jóra-rosszra,

az eredet a félelmet fokozta,

hol nógatott, hol hasítón fenyített,

és azt is vertre, akit istenített,

a bőr alatt is ütés nyoma látszott,

ha gerjedelme űzte a világot,

nem érdekelte, hogy miféle baj van,

a szilaj ösztön bent maradt a jajban,

már szánta azt is, aki kitalálta,

meg azt is, aki hóbortjait állta,

nem durva volt, csak végtelenül fáradt,

hisz döfölődő kedve beleszáradt,

és meghalt, mint a levéltelen szálfa,

ha lombjait már kósza szél se járja,

bár neve, ha kimondom, úgy ijeszt még,

mint visszakézből idesajdult emlék.