Böröczki Mihály - Mityka : Bikacsök

 

Nagy híre volt – használták jóra-rosszra,

az eredet a félelmet fokozta,

hol nógatott, hol hasítón fenyített,

és azt is vertre, akit istenített,

a bőr alatt is ütés nyoma látszott,

ha gerjedelme űzte a világot,

nem érdekelte, hogy miféle baj van,

a szilaj ösztön bent maradt a jajban,

már szánta azt is, aki kitalálta,

meg azt is, aki hóbortjait állta,

nem durva volt, csak végtelenül fáradt,

hisz döfölődő kedve beleszáradt,

és meghalt, mint a levéltelen szálfa,

ha lombjait már kósza szél se járja,

bár neve, ha kimondom, úgy ijeszt még,

mint visszakézből idesajdult emlék.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.