Sonkoly Éva : Estefelé

mellém lopakodva mesél…

Ellenfél volt az idő,

lassan barát lett,

rajzol furcsa redőket.

Mutat jövőt, keveset,

megvillant csalfa álmokat.

 

Régi barát a remény estelente

mellém lopakodva mesél,

képeket kever, jövőt régi id?vel.

Bátorít – Vedd el! –

Sötétbe borít lassan,

keskeny résen át lesi a napot

mikor hiszem szavát,

s magamra hagy akkor.

 

Gondolja kijátszott,

s futja körbe a világot.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.15. @ 19:05 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 581 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"