*
Érzem minden szárnyverésed,
rám vagy, mégsem látlak téged,
tudat alatt
rejtve maradt.
(lelkem)
Öröm, harag, meglepetés,
undor, szomorúság, megvetés,
a mélység felszíne,
lebegve fedi be.
(arcom)
Gyanakvó, rút ősfélelem,
míg dobban, nem vonz a végtelen,
bensőmben híd épült,
templomom felkészült.
(ofanim)
– Szólj már, mondd hol vagy, még nem láttalak testben,
Mesélj, ki az, ki hív engem!
„- Mindenkinek van egy angyala,
egy oltalmazó, aki vigyáz rá.
Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt,
egyszer egy vénemberét,
máskor egy kislányét,
de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat.
Erősebb ő bármelyik sárkánynál.
Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted,
hanem, hogy a színpad széléről, a füledbe súgja,
hatalmad van az általad teremtett világok felett.”
Legutóbbi módosítás: 2011.11.04. @ 07:09 :: Thököly Vajk